Saturday, August 22, 2009

Akkor hát jöjjön, aminek jönnie kell....














(This is a report about the Venice workshop...)


.... vagyis a színes, szagos útibeszámoló a velencei kurzusról, mert annyian kérdeztétek.
Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy nagyon jól éreztem magam ez alatt az egy hét alatt. Legelsősorban azért, mert különleges érzés hajóval menni reggelente isibe! :) Csodálatos ez a város, nem lehet betelni vele.
Aztán meg nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg. Nemcsak a kurzusvezető Kveta Pacovskára gondolok, hanem az osztálytársaim :) is nagyon aranyosak voltak. Meg aztán rég volt már ilyesmi az életemben, hogy együtt dolgozni másokkal. Az ember általában egyedül dolgozik, jó érzés volt, hogy mások is vannak körülöttem. Furcsa volt, hogy teljes csendben dolgozott mindenki, mint a rendes iskolások. Sajnos zene se nagyon volt, nekem ez nagyon hiányzott.

Én még sohasem vettem részt semmiféle workshopon, alkotótáborban, egyhetes kurzuson, ilyesmin, így aztán nem volt összehasonlítási alapom. Valamiféle elvárásaim, vagy inkább előzetes elképzeléseim voltak a dologról, de ezek nem váltak be. Ajándék lónak ne nézd a fogát, így hát nem kritizálni akarom, inkább arról van szó, hogy más volt ez az egész, mint amire számítottam. Azt gondoltam, hogy tanulni fogunk itt valamit, reméltem, hogy különféle technikákat próbálhatunk ki, de semmi ilyesmi nem volt.

Lássuk hát, hogy akkor mi is volt ez az egész?
Egy általános iskola egyik tanterme volt a helyszín, ahol naponta reggel fél tíztől este hatig-hétig dolgoztunk.
Az eredeti kiírás szerint egy kis képeskönyv-makettet kellett volna elkészíteni mindenkinek, ebből azonban nem lett semmi. Én eleve tartottam tőle, hogy ilyen rövid idő alatt ez lehetetlen, és hát valóban igazam lett. Ezért is kezdtem már el itthon a munkát, mert tudtam, hogy mindez mennyi időt igényel, de még így is csak keveset tudtam haladni. Az pedig végképp irreális elvárás volt, hogy meg is valósuljon a könyvmakett a kurzus végére, ugyanis semmiféle felszerelés - scanner, printer, gép, stb - egyáltalán nem volt. (A festékeket, amivel dolgoztunk, azt is nekünk kellett vinni.) Persze ki lehetett volna vinni a városba, és saját költségen megcsináltatni a szkennelést meg egyebeket, de ezt kihagytuk, Velence ugyanis borrrrzasztóan drága.
Ami a munka menetét illeti, az első napon mindenki megtervezte, hogy mit is szeretne csinálni a hat nap alatt, aztán elkezdtük sorban megfesteni a képeket. Ki előbbre, ki kevésbé előre jutott.
Kveta gyakorlatilag korrigált annak, aki ezt igényelte, de nem mindenki igényelte. Illetve volt olyan, hogy nem is nagyon tudott hozzászólni a dolgokhoz, vagy mert olyan reménytelenül - elnézést a kifejezésért, de nincs jobb szó rá - dilettáns volt az illető, vagy pedig azért, mert olyan kész tervvel érkezett, amit nem igazán lehetett már más irányba befolyásolni. Így volt velem is.
Az emberi tényezőkről: A társaság mindenféle értelemben rendkívül vegyes volt - kivéve nemi értelemben, fiú nem volt egy szál se :). De volt mindenféle előképzettségű és korú hallgató: volt egy 12 éves kislány és voltam pl én, élemedett korú asszonyság. Hálistennek volt még két hozzám hasonló élemedett korú nő is :), egyikükkel igencsak jól kijöttünk, illetve mély szimpátia alakult ki köztem és egy nagyon kedves és tehetséges 19 éves fiatal lány, Beatrice között is. Majdnem mindenki olasz volt, csak egy ausztrál lány és én voltunk külföldiek. Az egészre nagyon kellemes barátságos légkör volt jellemző, kiválóan megvoltunk egymással mindahányan, 12 évestől a nyolcvankét évesig.
Kveta angolul beszélt, és volt egy olasz tolmács, aki olaszra fordított azoknak, akik nem beszéltek angolul.
Az utolsó napon mindenkinek kellett tartani egy kis beszámolót, hogy hova is jutott.
Sajnos azt kell mondanom, hogy igazán jó alkotások nem születtek. Egyetlenegy munka tetszett nekem, az viszont nagyon. A már említett Beatrice egy nagyon érdekes tervet talált ki, és ő volt az egyetlen, aki meg is valósította! Árnyjátékot formázó kezeket rajzolt, fekete fotópapírra ragasztva kivágta, majd fóliára ragasztotta őket. Így az átlátszó "könyv" egyik oldalán nagyon szép kéz-tanulmányrajzok láthatóak, a másik oldalán pedig maga az árny értelmezhető fekete sziluett formájában. Szerintem zseniális, ahogyan a könyvének címe is: "Kézikönyv" :).
De aztán annyi, a többi munkát én sajnos nagyjából értékelhetetlennek ítéltem. (De én nagyon kritikus vagyok, magammal szemben elsősorban.)

Az elkészült munkákat természetesen mindenki hazahozhatta. Hogy aztán mi lesz a félkész munkák sorsa, azt mindenki eldöntheti. Én a magam részéről mindenképpen szeretném befejezni. Öt képet csináltam odakinn többé-kevésbé befejezve, valamint megírtam hozzájuk a történetet. Érdekes így dolgozni, hogy az ember maga írja és illusztrálja is a könyvecskét. Először megvolt az alapötlet, ez alapján csináltam a vázlatokat. Végül a kész szöveget már az elkészült képek ihlették. Egyelőre olaszul írtam meg a szöveget, mert odakint a bemutatón valami mesét is kellett produkálni, de szeretném rendesen megírni magyarul is, majd ha kész lesz az összes kép... Remélem, lesz rá időm, mert nagyon élveztem csinálni.
Összegezve, mindenképpen úgy érzem, hogy nagyonis érdemes volt kimennem.
Régóta foglalkoztatott, hogy stílust váltsak. Unom már magamat, egyszerűsödni szerettem volna.
Végülis ugyanazt csináltam meg, amit itthon elképzeltem és elterveztem, de nagyon jó, hogy elmentem, mert itthon valószínűleg nem szakítottam volna időt minderre. Bár Kveta nem nagyon irányított, hiszen konkrét tervvel érkeztem, mégis, a személye, a jelenléte nagyon fontos volt nekem.

Thursday, August 6, 2009

Meghívást kaptam




Nagyon jó dolog történt velem a héten!
Egy olaszországi szervezettől kaptam levelet. A nevük Assiciazione Culturale Teatrio, illusztrációs kurzusokat és pályázatokat szoktak szervezni.
Azért írtak nekem, mert rátaláltak a blogomra (erre itt ni :), és mivel nagyon megtetszettek nekik a munkáim, meghívtak egy általuk rendezett illusztrációs kurzusra Velencébe, hogy vendégként vegyek részt rajta. A workshopot a híres-nevezetes cseh művész, Kveta Pacovska tartja!
A kiírás szerint minden hallgatónak egy képeskönyv tervét kell elkészíteni a tanfolyam végéig, vagy legalábbis annak vázlatát, minimum két elkészült oldalpárral.
Én egy dagi kislány történetét szeretném képekben elmesélni, Lenkának neveztem el. Régóta foglalkoztat ez a téma, most végre elmesélhetem. Ezt a képet a leendő könyvecske borítójának szánom.

I'm invited for a workshop in Venice, organising by "Associazione Culturale Teatrio". The head of the course will be Kveta Pacovska. I will make a picturebook with a short story of a fat little girl who is very lonely....

Friday, July 17, 2009

Friday, June 26, 2009

Békétlenség, bors és baj - Pig and Pepper



Ezennel elérkeztünk egy olyan sarkalatos ponthoz, ami talán a legnagyobb fejtörést okozta számomra az illusztrálás során: nevezetesen a mű egyik kulcsfigurájának, a Fakutyának a megformálása. Ahogyan arról egy korábbi posztban már meséltem, nagyon sok nehézséget jelent egy illusztrátor számára a magyar fordítás és az angol eredeti különbözősége, melynek során számos szereplő más alakban tűnik fel. Ebben az esetben az okozta a nehézséget, hogy az eredetileg macskaként szereplő figura a magyarban kutyaként tűnik fel. Ha a fordítás szempontjából nézzük a dolgot, kalapot kell emelnünk Kosztolányi Dezső előtt, hiszen valóban remek megoldást talált az örökké vigyorgó Cheshire Cat magyarítására: vigyorog, mint a Fakutya. Igen ám, de ha az illusztrátor szempontjából nézzük a dolgot, akkor már nem olyan egyértelmű a helyzet: most akkor macskát rajzoljak vagy kutyát? Ha a magyart nézzük - márpedig elsősorban ezt kell néznünk, hiszen a könyvet magyarul olvassák majd a gyerekek - egyértelműen kutyát kellene rajzolnom. Igen ám, de az eredeti angolban szereplő Chesire Cat olyannyira ikonszerű védjegyévé vált a műnek, hogy nem lehet róla csak úgy megfeledkezni.
Ezért egy hibrid jószágot fundáltam ki. A teste egyértelműen fából készült (mégpedig a nagypapám réges-régi szivardobozából), a feje meg olyan lett, hogy ha akarom kutya, ha akarom macska, ezzel egyik szövegverziót sem csaltam meg. Képemen megidéztem azt a bizonyos John Tenniel-féle emblémaszerű Chesire Cat-et is, akinek láttán a világon mindenki az Alice-re asszociál.

Gyíkocska - The Rabbit Sends in a Little Bill




Ennél a jelenetnél, ahol a sütitől megnövő Alice beleszorul a Nyuszi házába, magát a házat bizony valóban "megépítettem". A ház faszerkezete ugyanis rusztikusra farigcsált-csiszolt-festett gyufaszálakból van tákolva. Ez az anyagszerűség sajnos nem érzékelhető jól a kész könyvben.

Könnytó - The Pool of Tears


Ebben a könyvben előszeretettel alkalmaztam a középkori művészetben hagyományos elbeszélő megoldásokat, miszerint egyazon képen több alakban is megjelenik a szereplő. Alice folyvást változó figurája tette ezt számomra lehetővé illetve indokolttá.

Körbecsukó meg az Egér hosszú tarka farka - A Caucus-race and a Long Tale


Jó, jó, tudom, hogy ezt a képet már mutattam, de most mesélek is hozzá...
Mégpedig arról szeretnék mesélni, hogy a műfordítás miféle nehézségek elé állított illusztrátorként.
Ugyanis a fejembe vettem, hogy nem csak a magyar fordítás alapján fogok dolgozni, hanem szeretném figyelembe venni az angol eredeti szöveget is. Azért, mert úgy gondoltam, mindkét szöveg-verzió megérdemli ezt a tiszteletet. Igen ám, de a munkám során számos akadályba ütköztem emiatt, melyeket azonban igazi élvezetes kihívás volt áthidalni. A magyar fordítás ugyanis Kosztolányi Dezső zseniális munkája (Szobotka Tibor átdolgozásában), aki elsősorban az eredeti szöveg hangulatát és annak játékosságát őrizte meg a millió sziporkázó szójátékkal, de ezeknek köszönhetően számos szereplő egyszerűen alakot váltott a fordítás során. És amikor ábrázolni kell ezeket a szereplőket, akkor ugyebár nem mindegy, hogy mondjuk kutyát vagy macskát rajzol az ember.
Ezen a képen konkrétan a Strucc okozott gondot nekem. Az eredeti szövegben ugyanis a sok különös és furcsa szerzet között nyoma sincsen semmiféle Struccmadárnak, aki viszont a magyar fordításban szerepel, helyette egy Dodo nevű madárról ír a szerző. Miért is? Saját magát parodizálta ezzel. A Lewis Carroll név írói álnév, a szerző eredeti neve Charles Lutwige Dodgson volt, aki kicsit dadogva, nehezen ejtette ki a saját nevét. Valahogy így hangozhatott bemutatkozáskor, hogy Charles Lutwige Do-Do-Dodgson. Ebből a dadogásból keletkezett aztán a csúfneve, a Dodo, amit a barátai adtak neki. A korabeli illusztrációkon John Tenniel tehát ezt a Dodo nevű kihalt ősmadarat ábrázolta, én viszont nem tehettem ilyet a magyar gyerekekkel, akik egyértelműen Struccot olvasnak a szövegben. Így aztán a kép "keretén" ezt a metamorfózist jelenítettem meg inkább, hogy hogyan lesz a Dodóból Strucc.
Nem magamtól vagyok ám ilyen hűde okos, hogy ennyi mindent tudok Carrollról, de nem ám! Magam is jócskán kutakodtam persze utána és a mű keletkezésének háttér-körülményei iránt, és ezt a kutatómunkát hihetetlen módon élveztem, de kiindulásként hatalmas segítséget jelentett nekem Rét Viktória (a kötet lektora) tanulmánya, aki éppen arról írta a szakdolgozatát, hogy mennyire lehetetlen szöveghűen lefordítani ezt a művet.

Thursday, June 25, 2009

Igyál meg! - Drink me!

Érdekes kérdést vetett fel tegnap egy hozzászóló az előző poszthoz: nevezetesen, hogy vajon nem dolgozik-e tovább a rozsda a képen? Ezen már én is sokat gondolkoztam, és bár eleinte, amikor festettem, nem foglalkoztam azzal, hogy az "örökkévalóságnak" :) fessek, később azonban mégis elkezdtem kicsit aggódni azon, hogy nehogy eltűnjön egyszercsak a kép... De érdekes módon eddig ez nem következett be (pedig van már öt-hat éve is, hogy festettem), valahogy úgy tűnik, hogy megállt a pusztulási folyamat, pedig nem kezeltem semmivel a vasat. Mindez például ennél a képnél is felmerülhet, ugyanis az előzőhöz hasonlóan ez is rozsdás vasra készült. Sőt, mi több, a szerencse éppen ebben a formában nyújtotta nekem: az a kis ablak, amin Alice kikukucskál, az éppen így volt kivágva és szegecsekkel odafogva, ahogy látható a képen. Szóval ezt nem én csináltam, de nagyon megörültem neki, hogy a vasdarab előző életében pont ilyen kis ablakot barkácsolt valaki a sufniban... :)

A reader has posted a really interesting question yesterday: wont't the mildew destroy the picture? I've had may thinking on it, and though when I painted it, I didn't worry about this, now I do a bit, whether the picture will at once disappear... But this did not happen yet, (and I've painted it like 5-6 years ago), it sems the ruination has stopped, though I haven't done anything whit the iron sheet. This could occur with this picture, as it is painted on a rusty sheet of iron like the one before. And even the window where Alice is peeking through was there, just like this, with the little rivets. So it wasn't me who mad that, but it made me happy that in the iron sheets former life someone did such a window back in the yard...

Wednesday, June 24, 2009

Lenn, a Nyuszi barlangjában - Down the Rabbit-Hole

Tegnap egy nagyon izgalmas hírt olvastam az Indexen: Tim Burton megrendezi az Alice Csodaországban című művet! Imádom Tim Burtont, ahogyan az Alice-t is, ráadásul Johnny Depp és Helena Bonham Carter is szerepelnek majd a filmben, amiről meg vagyok győződve, hogy remekmű lesz, itt látható egy kis ízelítő. Alig várom, bár még a Halott menyasszonyt sem láttam, nem is tudom miért (ma ki is veszem és megnézem!).
Ez a hír amellett, hogy nagyon megdobogtatta kicsinyke szívemet, ráébresztett arra is, hogy legkedvesebb munkámat, az Alice-t még be sem mutattam illendően itt a blogomon. Akkor most igyekszem ezt orvosolni.

Azt hiszem nincs a világirodalomnak még egy olyan műve, amelyet ennyiszer és ilyen sokféleképpen dolgoztak volna fel, mint az Alice-t. Bár nem állítom, hogy meseként ez lenne a kedvenc mesém, de az tény, hogy engem is a bűvkörébe vont ez a különös mű. Illusztrátorként viszont nem tudok ennél izgalmasabb feladatot elképzelni! Elhatároztam hát, hogy mindenképp megfestem a saját verziómat, akkor is, ha soha nem kapok erre felkérést. Márpedig akkoriban, amikor elkezdtem ezen dolgozni, semmi esély nem mutatkozott arra, hogy valaha is kapnék erre megbízást, hiszen több Alice verzió is kapható volt akkor a magyar "piacon". Ez volt a legeslegelső kép, amit megfestettem a sorozatból (ez történetesen egy gyönyörű színűre korrodeálódott vaslemezre van festve), aztán festettem még párat csak úgy, a saját örömömre. Amikor már volt néhány darab a sorozatból, több más kollázs-képemmel együtt bemutattam őket egy kiállításon, és itt jön a hepiend: ezt a kiállítást látta a General Press Kiadó vezetője is, aki rögtön kijelentette, hogy kiadja ezt a könyvet a képeimmel!! Nem tudom elmondani, mennyire boldoggá tett.
És ettől a naptól fogva még három éven keresztül dolgoztam ezen a munkán...

Yesterday I've read a very interesting piece of news on the Index: Tim Burton is up to make a movie from Alice in Wonderland! I love Tim Burton, like Alice, and Johnny Depp and Helena Bonham Carter are going to play in it, so I'm sure it would be a fantastic. Here is a little forestate. I greatly expect is, though I haven't even see the Corpse Bride, no idea why (today I will!)
And this has reminded me I haven't properly shown you the my Alice, my favourite work yet.

I think there is not another piece in the literature that has been processed in so many times and ways, like Alice. Though I wouldn't say this is may favourite tale, but I can't imagine anything more exciting as an illustrator. So I decided to paint my version regardless if anyone would ever make a commission. And when I started it, I really didn't see any chance to get one, because other versions of Alice were in the shops in Hungary. This was the very first picture I've painted from the set (on a beautiful-coloured rusty iron sheet), and then a few more just for fun. Then I've shown them on an exhibition together with other collage-paintings, and here comes the happy end: the head of the General Press Publishing was there and on the spot declares they will publish Alice with my pictures!
And from that day, I've worked on that for three years...

Monday, June 8, 2009

Végkiárusítás a City Queens-ben



Bezár mind a két fülbevaló üzlet, úgyhogy aki féláron (féláron!!!!) szeretne nagyon különleges, vagány, trendi, szexi fülbevalókhoz jutni fillérekért!!, az rohanjon, mert már csak a hónap végéig van nyitva.
:(
Az üzletek címei itt.

...és ami a könyvből kimaradt...

Ennek a könyvnek (Királylány születik) a munkálatai nem a szokásos módon készültek, tehát nem úgy, mint általában, hogy az író először megírja a kéziratot, és az illusztrátor utána megfesti a képeket a szöveg alapján, hanem fordítva. Először megfestettem öt-hat képet még szöveg nélkül, majd ezek inspirálták az írónőt a szöveg megírására. Így eshetett meg, hogy ez a kép végül nem illett bele a koncepcióba, így aztán kihagytuk a könyvből.

This book (Born to be a Princess) was not made in the usual way, meaning that the author writes the script first, and then the illustrator paints the pictures according to the text, but reverse. First I've made five or six pictures with no text yet, and these have inspired the author. That's how it could happen this picture did not fit in the whole, so we did not put it in the book.

Sunday, June 7, 2009

Budapesti királylány

(befejező rész:)

"És vajon mit kívánhatunk neked mi?
Azt kívánjuk, hogy mindig emlékezz rá:

Te is királylánynak születtél!"

Vége

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Saturday, June 6, 2009

Jókívánságok


(15. rész)

"Így szóltak hozzád:
Légy szép!
Légy tiszta szívű!
Légy egészséges!
Légy állhatatos!
Légy jó!
Légy vidám!
Légy türelmes!
Légy igazmondó!
Légy kecses!
De az áldás csak akkor teljesedhet be, ha egész életedben őrzöd kincseidet.
Ehhez segítségül kaptad a Napot, a Holdat, a csillagokat, a madarakat, a fákat, a hegyeket, a mezőt, a szelet, a havat, az esőt, és a nádszálakat.
A többi rajtad múlik."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Thursday, June 4, 2009

Hazamennek...

(Folytatom a mesélést - 14. rész)

"Így történt, ahogy elmeséltük.
Amikor megszülettél, Aurita, Armelle, Pallida, Berigola, Wamweru, Sitta, Noatah, Netta és Tringatrilla - a kilenc égi királylány - összehajolt fölötted, és elmondta jókívánságait."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Megnyílt a 80. Ünnepi Könyvhét!

Rengeteg programmal, dedikálással... Itt olvasható részletes információ a rendezvényekről.

(ez az illusztráció egyébként az Alice Csodaországban című műhöz készült)

Wednesday, June 3, 2009

Tringatrilla

(13. rész)

"Tringatrilla egy nádszálból született. A tó dajkálta őt hosszú ideig, s amikor megnőtt, épp úgy hajladozott, miként a nádszálak a szélben.

Tringatrilla kezébe vette talpacskáidat, csókot lehelt rájuk, és azt mondta: Légy kecses!

Persze nem csak akkor válhatsz kecsessé, ha törékeny a tested, vagy ha te is olyan vékony vagy, mint a nádszál. A kecsesség a mozdulatokban rejtőzik: az ujjaidban éppúgy, mint abban, ahogyan állsz, lépsz, lehajolsz, leülsz. Tringatrilla azt tanította neked, hogy olykor nincs más dolgod, mint hajladozva állni, akár a nádszál, amely a tófenékbe kapaszkodik. Ha erősen megkapaszkodsz, nem sodorhat magával sem a szél, sem az áradat.

Ilyenkor jussanak eszedbe a tó partján hajladozó nádszálak, hiszen ők is a testvéreid."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Tuesday, June 2, 2009

Netta

(12. rész)

"Netta az esőből született. Mindent tud a vizekről, ismeri a patakok, a folyók, a tengerek és az óceánok titkait.

Netta óvatosan a szádra helyezte mutatóujját, és lágy hangon ezt mondta:
Légy igazmondó!

Ismered azt a mesét, amelyben a királykisasszony szájából rózsák hullanak, amikor megszólal?
Nos, rózsák csak az igazmondók szájából hullanak, és az igaz szavak ezekhez a rózsákhoz hasonlítanak: kinyílnak azok szívében, akikhez szólnak. De az igaz szavak olyanok is, mint az eső: tisztára mosnak mindent.

Netta azt üzente neked: az eső is a testvéred."

Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Noatah

(11. rész)

Noatah a hó gyermeke. Ott született, ahol a Nap és a jég örökös harcban áll egymással.

Noatah keze nagyon hideg volt, ezért nem érintett meg téged. Csak föléd hajolt, és azt suttogta:
Légy türelmes!

Türelmes vagy, amikor nem teszel mást, csak odafordulsz mások felé, és kinyílsz mindarra, ami körülötted történik.
De türelmesnek maradni nem könnyű. És akkor a legnehezebb, amikor sokáig kell várni valamire. Olykor például nagyon nehéz kivárni, amíg kisüt a Nap, és végre elolvad a hó. Noatah megtanított arra, hogy ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.

Noatah arra tanított meg, hogy a hó is a testvéred.

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Monday, June 1, 2009

Sitta

(10. rész)

Sitta a szél szülötte. Szeleburdi, vidám teremtés, mindig úton van, és nem áll meg egy pillanatra sem.

Sitta belecsípett picit az arcodba - persze csak annyira, hogy ne fájjon -, és így szólt:
Légy vidám!
Sitta a szél vidámságával ajándékozott meg, hogy olyan könnyed is tudj lenni, mint a szellő, amely meglibbenti a hajadat. A szél arra kér téged, hogy sose felejts el játszani, és adj másoknak is a jókedvedből, jusson el hozzájuk a szél ereje.

Sitta megtanított arra, hogy ne félj, ha föltámad és fújni kezd a szél, hiszen ő is a testvéred.

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Sunday, May 31, 2009

Wamweru

(9. rész)

"Wamweru a szavannák gyermeke. Amerre jár, virágba borulnak a fák, és termőre fordul a föld.

Wamweru a lelkedet érintette meg, és azt mondta: Légy jó!
Ő azt kívánta neked, hogy olyan légy, mint a mező. A mezőt senki sem kéri, hogy füvet, galagonyát, csipkebogyót, pipacsot és búzát teremjen, mégis bőkezűen megterít mindenkinek. A mező meghálálja a napfényt meg az esőcseppeket, és gondoskodik az élőlényekről. Akkor vagy jó, ha te is olyanná válsz, mint a mező: vigyázol mindenre, ami él - legyen az bogár, állat, növény vagy ember.

Ezért emlékezned kell arra, hogy a mező is a testvéred."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Friday, May 29, 2009

Berigola

(8. rész)

Berigola a hegyek lánya. Magas hegyláncok és zöldellő völgyek között nőtt fel, ismeri a hegyi utakat és a kövekbe zárt titkokat.

Berigola a magasba emelt, és azt mondta: Légy állhatatos!

De ki az állhatatos?
Aki kitartóan addig csinál valamit, amíg az sikerül. Emlékszel, milyen lelkesen próbálkoztál a felállással, s végül ott álltál boldogan a kiságyadba kapaszkodva? veled örült az egész család! Aztán megtetted az első lépéseket, és nem csüggedtél akkor sem, ha elestél, hanem újra meg újra nekiindultál. Akkor vagy állhatatos, ha nem téveszted szem elől a céljaidat, nem tévedsz el a rejtett utakon, nem zavarodsz össze, amikor minden összekuszálódik körülötted, és mindig megőrzöd a reményt.
Berigola arra tanított meg, hogy olyan szilárd tudj maradni, mint a kövek meg a hegyek.

Ha magas csúcsok között jársz, tudnod kell: a hegyek is a testvéreid.

(szöveg: Boldizsár Ildikó)

Pallida

(Folytassuk hát a mesélést... 7. rész)

Pallida egy fából született. Jól ismeri az erdők és a gyógyfüvek titkait.

Pallida gyöngéden végighúzta tenyerét a hátadon, és azt mondta: Légy egészséges!
Egészséges az, akiben olyan erő van, mint a fákban: a növekedés és a kibontakozás ereje. A fa gyökerével erősen megkapaszkodik a földben, törzsét egyenesen tartja, az ágaival pedig fölfelé néz, miközben lombkoronájában otthont ad az ég madarainak. A fák arra is megtanítanak, hogy ne akarj mindig rohanni, hanem olykor tudj megállni is.

Ezért, amikor az erdőben jársz-kelsz, és azt hallod, hogy a fák lombjai halkan susognak, figyelj rájuk, mert azt mondják neked: mi is a testvéreid vagyunk.

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Thursday, May 28, 2009

Bréking


Elnézést, hogy megszakítom a meseolvasás áhítatát, de nem tudom visszafogni magam: Kész a könyv!! Hála a gyomai Kner Nyomda és Sebastian Stachowski könyvtervező gondos munkájának, nagyon szép lett a végeredmény.
(Beletelik még néhány napba, amíg a boltokba eljut, de a kiadóban és a Bookline-on már előrendelhető.)

Wednesday, May 27, 2009

Armelle


(6. rész)

"Armelle a madarak gyermeke. Tud repülni és érti az állatok nyelvét.

Armelle fölemelte két apró karodat, meglibbentette őket, mintha kicsi szárnyak lennének, és azt mondta: Légy tiszta szívű!
Ha tiszta a szíved, gondoskodsz másokról, és megvigasztalod azt, aki szomorú. Gyöngéden bánsz minden élőlénnyel, és segíted őket, hogy békességben éljenek. Nézz föl olykor az égre, és figyeld a madarakat! A tiszta szívű ember olyan mint ők: könnyűnek érzi magát, mintha repülni tudna.

Armelle azért jött el hozzád születésed órájában, hogy elmondja neked: a madarak is a testvéreid."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Tuesday, May 26, 2009

Aurita


( 5. rész)

"Aurita a csillagok gyermeke. Szemének tüzét a csillagoktól kapta.

Aurita föléd hajolt, és azt suttogta a füledbe: Légy szép!
Aurita azzal ajándékozott meg, hogy úgy ragyoghass, mint a Nap. Szemed fénye a csillagokra hasonlítson. Mosolyod pedig olyan titokzatos legyen, mint a Hold sugara.

Sose felejtsd hát el: testvéred a Nap és a Hold, és testvéreid a csillagok. Aki nem feledkezik meg erről, egész életében szép marad."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Kukucs

(4. rész)

"De vajon az égi királylányok mivel indítottak útnak?
Áldást mondtak, hogy a szíved se legyen üres, amikor erre a világra érkezel.
Hallgasd meg, hogy a kilenc égi királylány miként várta a születésedet."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Monday, May 25, 2009

Ajándék

(3. rész)

"Miféle kincs, miféle ajándék az, amit még kézbe venni sem lehet?

Ajándék az is, amikor a Nap megsimogatja az arcodat.
Ajándék az is, ha egy esőcsepp a tenyeredbe hull.
Ajándék az is, ha felragyog az égen a szivárvány.
És amikor a szél belekapaszkodik a hajadba, az is ajándék.

Te magad is ajándék vagy. És a legnagyobb ajándékot akkor adod, amikor mosolyogsz."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Sunday, May 24, 2009

Kincsek

(2. rész)

"Így történik ez minden kisbaba érkezésekor, és így volt akkor is, amikor te születtél.
A Földön sokan várták érkezésedet, és titokban mindenki ajándékot készített neked, hogy amikor először nyitod ki a szemed, ne lásd üresnek a kiságyadat és a szobád.

Az égi királylányok is elkészítették a maguk ajándékait. Olyan kincsekkel indítottak útnak, amelyeknek a neve ugyan "kincs", ám kézbe venni egyiket sem lehet."

(szöveg: Boldizsár Ildikó)

Friday, May 22, 2009

A kezdet



"Amikor a Földön világra jön egy kislány, összegyűlnek odafönn az égi királylányok, hogy áldást mondjanak az újszülöttre.
Mit jelent áldást mondani?
Csupa olyasmit kívánni, ami boldoggá teszi az életet.
Az áldás nem más, mint szívből jövő jókívánság."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Thursday, May 21, 2009

Bevezetés


Itt még természetesen nem lesz szöveg, csak a cím, hiszen ez a belső címoldal képe.
(...és nagyon izgulok: ma megyünk a nyomdába, kezdődik a nyomtatás...)

Here are no text, of course, this is only the inner side of the front page.
(...and I'm really excited: the printing will begin today...)

Visszaszámlálás

A kocka el van vetve: pár napon belül kinyomják a könyvet. Most szépen sorban, napról napra felfedem a tartalmát, bemutatom a képeket immár nem csak részletekben, hanem teljes egészében, és minden kép mellett a hozzá tartózó szövegrész is olvasható lesz.

A könyv adatai:
Cím: Királylány születik
Szerző: Boldizsár Ildikó
Illusztrátor: Szegedi Katalin (ez én vagyok)
Szerkesztő: Szigethy Katalin (ez nem én vagyok :))
Tipográfus-könyvtervező: Sebastian Stachowski
Felelős kiadó: Horváth Gyula (Naphegy Kiadó)
Nyomda: Kner Nyomda
Méret: 22,5x32 cm (de ebben nem vagyok biztos, számok megjegyzésében sose voltam jó)
Terjedelem: 40 oldal

The die is thrown: a few days and the books will be printed. Now day by day I'm going to reveal the plot and show you the whole pictures with the texts connected.
The details of the book:
Title: Born to be a Princess
Author: Ildiko Boldizsár
Illustrator: Katalin Szegedi (me)
Editor: Katalin Szigethy (not me :))
Designer: Sebastian Stachowski
Publisher: Gyula Horváth (Naphegy Publishing)
Press: Kner Printing House
Size: 22,5x32 cm (I'm not sure, remembering numbers are not my cup of tea)

Wednesday, May 20, 2009

Két kiállítás


Székesfehérvár és Kiskunfélegyháza környékén élők figyelmébe ajánlom két kiállításomat.
Május 25-én 17h-kor Székesfehérváron az Aranybulla Könyvtárban,
május 29-én pedig Kiskunfélegyházán, a Móra Ferenc Művelődési házban lesz a megnyitó. Mindkét helyen vegyes válogatás látható, kb egy hónapon keresztül tekinthető meg.

(A mellékelt illusztráció Johann Wolfgang Goethe: A bűvészinas c. művéhez készült 2001-ben.)

Sunday, May 17, 2009

Könyvheti dedikálások



Közeledik az Ünnepi Könyvhét. Mivel idén jubilál e jeles esemény - 80. éve rendezik meg!! - , a szervezők kellemes hangulatú, mindenféle zenei rendezvénnyel tarkított különleges nyitva tartással kedveskednek az olvasóknak: június 6-án szombaton éjfélig látogatható a könyvünnep!

Aki szeretne velem találkozni és aláíratni a könyveit, sok szeretettel várom a következő helyszíneken és időpontokon:
2009 június 5-én, pénteken 16 órától Boldizsár Ildikóval közösen dedikáljuk új könyvünket,
a "Királylány születik" című képeskönyvet a Naphegy Kiadó standjánál.
2009 június 6-án, szombaton 16 órától a General Press kiadó standján leszek,
és 19 órától pedig ismét a Naphegy Kiadónál várjuk az érdeklődőket Boldizsár Ildikóval és a kiadóval.


Wednesday, April 22, 2009

Szőnyeg


Ennyi kép készült a Királylány születik című képeskönyvhöz. Másfél év kemény munkája fekszik a fűben kiterítve (meg én :).
Most nagyon megkönnyebbültem, hogy kész lettem.

These are the pictures made for the Born to be a Princess. One and a half year's hard work is lying on the grass. Well, I could lie down next to them...
I'm so relieved it is finally ready...

Sunday, March 29, 2009

Ismét Óz-kiállítás


Az Óz, a csodák csodája című könyv majdnem teljes illusztrációs anyagát bemutató kiállítást 2009. április 2-án 18 órakor Lehotka Gábor nyitja meg. A kiállítással egy időben régebbi Óz-kötetek tárlata is megtekinthető.

Monday, March 9, 2009

Festménycurry


Indiai fűszerekkel festettem ennek a képnek a hátterét. Olyan illatok keletkeztek munka közben a szobámban, hogy alig bírtam magammal: megyek is, a maradék fűszerekkel főzök gyorsan valami finom curryt....
I've painted the background of this picture with spices, so there were such smells in my room that I was above myself. Now I'm off to cook some nice curry from the remains...