Megvásárolható nyomatok

Limitált példányszámú, számozott, aláírt nyomatokat lehet vásárolni, mindenféle képekből. Hamarosan elérhető lesz majd az a honlap, amelyen a portékában lehet kotorászni, majd hírt adok róla, ha elérhető lesz.

Már elérhető:

www.picturebook.hu

Griffmadár

Nosztalgia: megint egy kis Alice....
Amikor e könyv illusztrálása során a 10. fejezethez érkeztem - ahol is Alice találkozik a Griffmadárral - elhatároztam, hogy én bizony nem rajzolok griffmadarat! Kinek van kedve oroszlánlábú, madárfejű szörnyet rajzolni?? El is határoztam, hogy valahogy elsumákolom.
Ekkor Lewis Carroll egyszercsak kiszólt a szövegből:
"Ha még nem láttatok Griffmadarat, nézzétek meg a képen!"
Püff neki, oda a jó kis terv, rajzolhatok griffmadarat. Úgy éreztem, hogy ez a kiszólás egyenesen nekem szólt :)
Azért bosszúból csupán a sarokba száműztem, a homokba. (A homok a képen egyébként igazi homok: ebbe nyomkodtam Alice lábnyomait.)

When I arrived at the 10th chapter in Alice in Wonderland, where we meet the Griffin, I became absolutely sure I'm not going to draw a griffin. I'm going to dismiss it somehow.
That was the moment when Lewis Carroll said something interesting:
'- If you haven't seen a Griffin yet, look at the picture!'
I felt like this was intended on me...
But as a revenge it is only in the corner, in the sand - which is, in fact, real sand, with Alice's footprints.

Színt ide!!

A régifotó-hangulatnak köszönhetően nagyon bebarnult a blog az utóbbi időben, pedig ezeken a szürke téli napokon szükségünk van egy kis színre! Ezért közbeszúrom ezt a régi, ámde koloratúr képet a kedvenc könyvemből.

A picture from my favourite book (Alice in Wonderland)

Törvényszéki tárgyalás

... csak kotorásztam kedvenc Alice-fiókomban, és ezt találtam...

Well, I was just rummaging in my favourite Alice-drawer, and I've found this...

Békétlenség, bors és baj - Pig and Pepper

Ezennel elérkeztünk egy olyan sarkalatos ponthoz, ami talán a legnagyobb fejtörést okozta számomra az illusztrálás során: nevezetesen a mű egyik kulcsfigurájának, a Fakutyának a megformálása. Ahogyan arról egy korábbi posztban már meséltem, nagyon sok nehézséget jelent egy illusztrátor számára a magyar fordítás és az angol eredeti különbözősége, melynek során számos szereplő más alakban tűnik fel. Ebben az esetben az okozta a nehézséget, hogy az eredetileg macskaként szereplő figura a magyarban kutyaként tűnik fel. Ha a fordítás szempontjából nézzük a dolgot, kalapot kell emelnünk Kosztolányi Dezső előtt, hiszen valóban remek megoldást talált az örökké vigyorgó Cheshire Cat magyarítására: vigyorog, mint a Fakutya. Igen ám, de ha az illusztrátor szempontjából nézzük a dolgot, akkor már nem olyan egyértelmű a helyzet: most akkor macskát rajzoljak vagy kutyát? Ha a magyart nézzük - márpedig elsősorban ezt kell néznünk, hiszen a könyvet magyarul olvassák majd a gyerekek - egyértelműen kutyát kellene rajzolnom. Igen ám, de az eredeti angolban szereplő Chesire Cat olyannyira ikonszerű védjegyévé vált a műnek, hogy nem lehet róla csak úgy megfeledkezni.
Ezért egy hibrid jószágot fundáltam ki. A teste egyértelműen fából készült (mégpedig a nagypapám réges-régi szivardobozából), a feje meg olyan lett, hogy ha akarom kutya, ha akarom macska, ezzel egyik szövegverziót sem csaltam meg. Képemen megidéztem azt a bizonyos John Tenniel-féle emblémaszerű Chesire Cat-et is, akinek láttán a világon mindenki az Alice-re asszociál.

Gyíkocska - The Rabbit Sends in a Little Bill

Ennél a jelenetnél, ahol a sütitől megnövő Alice beleszorul a Nyuszi házába, magát a házat bizony valóban "megépítettem". A ház faszerkezete ugyanis rusztikusra farigcsált-csiszolt-festett gyufaszálakból van tákolva. Ez az anyagszerűség sajnos nem érzékelhető jól a kész könyvben.

Könnytó - The Pool of Tears

Ebben a könyvben előszeretettel alkalmaztam a középkori művészetben hagyományos elbeszélő megoldásokat, miszerint egyazon képen több alakban is megjelenik a szereplő. Alice folyvást változó figurája tette ezt számomra lehetővé illetve indokolttá.

Körbecsukó meg az Egér hosszú tarka farka - A Caucus-race and a Long Tale

Jó, jó, tudom, hogy ezt a képet már mutattam, de most mesélek is hozzá...
Mégpedig arról szeretnék mesélni, hogy a műfordítás miféle nehézségek elé állított illusztrátorként.
Ugyanis a fejembe vettem, hogy nem csak a magyar fordítás alapján fogok dolgozni, hanem szeretném figyelembe venni az angol eredeti szöveget is. Azért, mert úgy gondoltam, mindkét szöveg-verzió megérdemli ezt a tiszteletet. Igen ám, de a munkám során számos akadályba ütköztem emiatt, melyeket azonban igazi élvezetes kihívás volt áthidalni. A magyar fordítás ugyanis Kosztolányi Dezső zseniális munkája (Szobotka Tibor átdolgozásában), aki elsősorban az eredeti szöveg hangulatát és annak játékosságát őrizte meg a millió sziporkázó szójátékkal, de ezeknek köszönhetően számos szereplő egyszerűen alakot váltott a fordítás során. És amikor ábrázolni kell ezeket a szereplőket, akkor ugyebár nem mindegy, hogy mondjuk kutyát vagy macskát rajzol az ember.
Ezen a képen konkrétan a Strucc okozott gondot nekem. Az eredeti szövegben ugyanis a sok különös és furcsa szerzet között nyoma sincsen semmiféle Struccmadárnak, aki viszont a magyar fordításban szerepel, helyette egy Dodo nevű madárról ír a szerző. Miért is? Saját magát parodizálta ezzel. A Lewis Carroll név írói álnév, a szerző eredeti neve Charles Lutwige Dodgson volt, aki kicsit dadogva, nehezen ejtette ki a saját nevét. Valahogy így hangozhatott bemutatkozáskor, hogy Charles Lutwige Do-Do-Dodgson. Ebből a dadogásból keletkezett aztán a csúfneve, a Dodo, amit a barátai adtak neki. A korabeli illusztrációkon John Tenniel tehát ezt a Dodo nevű kihalt ősmadarat ábrázolta, én viszont nem tehettem ilyet a magyar gyerekekkel, akik egyértelműen Struccot olvasnak a szövegben. Így aztán a kép "keretén" ezt a metamorfózist jelenítettem meg inkább, hogy hogyan lesz a Dodóból Strucc.
Nem magamtól vagyok ám ilyen hűde okos, hogy ennyi mindent tudok Carrollról, de nem ám! Magam is jócskán kutakodtam persze utána és a mű keletkezésének háttér-körülményei iránt, és ezt a kutatómunkát hihetetlen módon élveztem, de kiindulásként hatalmas segítséget jelentett nekem Rét Viktória (a kötet lektora) tanulmánya, aki éppen arról írta a szakdolgozatát, hogy mennyire lehetetlen szöveghűen lefordítani ezt a művet.

Igyál meg! - Drink me!

Érdekes kérdést vetett fel tegnap egy hozzászóló az előző poszthoz: nevezetesen, hogy vajon nem dolgozik-e tovább a rozsda a képen? Ezen már én is sokat gondolkoztam, és bár eleinte, amikor festettem, nem foglalkoztam azzal, hogy az "örökkévalóságnak" :) fessek, később azonban mégis elkezdtem kicsit aggódni azon, hogy nehogy eltűnjön egyszercsak a kép... De érdekes módon eddig ez nem következett be (pedig van már öt-hat éve is, hogy festettem), valahogy úgy tűnik, hogy megállt a pusztulási folyamat, pedig nem kezeltem semmivel a vasat. Mindez például ennél a képnél is felmerülhet, ugyanis az előzőhöz hasonlóan ez is rozsdás vasra készült. Sőt, mi több, a szerencse éppen ebben a formában nyújtotta nekem: az a kis ablak, amin Alice kikukucskál, az éppen így volt kivágva és szegecsekkel odafogva, ahogy látható a képen. Szóval ezt nem én csináltam, de nagyon megörültem neki, hogy a vasdarab előző életében pont ilyen kis ablakot barkácsolt valaki a sufniban... :)

A reader has posted a really interesting question yesterday: wont't the mildew destroy the picture? I've had may thinking on it, and though when I painted it, I didn't worry about this, now I do a bit, whether the picture will at once disappear... But this did not happen yet, (and I've painted it like 5-6 years ago), it sems the ruination has stopped, though I haven't done anything whit the iron sheet. This could occur with this picture, as it is painted on a rusty sheet of iron like the one before. And even the window where Alice is peeking through was there, just like this, with the little rivets. So it wasn't me who mad that, but it made me happy that in the iron sheets former life someone did such a window back in the yard...

Lenn, a Nyuszi barlangjában - Down the Rabbit-Hole

Tegnap egy nagyon izgalmas hírt olvastam az Indexen: Tim Burton megrendezi az Alice Csodaországban című művet! Imádom Tim Burtont, ahogyan az Alice-t is, ráadásul Johnny Depp és Helena Bonham Carter is szerepelnek majd a filmben, amiről meg vagyok győződve, hogy remekmű lesz, itt látható egy kis ízelítő. Alig várom, bár még a Halott menyasszonyt sem láttam, nem is tudom miért (ma ki is veszem és megnézem!).
Ez a hír amellett, hogy nagyon megdobogtatta kicsinyke szívemet, ráébresztett arra is, hogy legkedvesebb munkámat, az Alice-t még be sem mutattam illendően itt a blogomon. Akkor most igyekszem ezt orvosolni.

Azt hiszem nincs a világirodalomnak még egy olyan műve, amelyet ennyiszer és ilyen sokféleképpen dolgoztak volna fel, mint az Alice-t. Bár nem állítom, hogy meseként ez lenne a kedvenc mesém, de az tény, hogy engem is a bűvkörébe vont ez a különös mű. Illusztrátorként viszont nem tudok ennél izgalmasabb feladatot elképzelni! Elhatároztam hát, hogy mindenképp megfestem a saját verziómat, akkor is, ha soha nem kapok erre felkérést. Márpedig akkoriban, amikor elkezdtem ezen dolgozni, semmi esély nem mutatkozott arra, hogy valaha is kapnék erre megbízást, hiszen több Alice verzió is kapható volt akkor a magyar "piacon". Ez volt a legeslegelső kép, amit megfestettem a sorozatból (ez történetesen egy gyönyörű színűre korrodeálódott vaslemezre van festve), aztán festettem még párat csak úgy, a saját örömömre. Amikor már volt néhány darab a sorozatból, több más kollázs-képemmel együtt bemutattam őket egy kiállításon, és itt jön a hepiend: ezt a kiállítást látta a General Press Kiadó vezetője is, aki rögtön kijelentette, hogy kiadja ezt a könyvet a képeimmel!! Nem tudom elmondani, mennyire boldoggá tett.
És ettől a naptól fogva még három éven keresztül dolgoztam ezen a munkán...

Yesterday I've read a very interesting piece of news on the Index: Tim Burton is up to make a movie from Alice in Wonderland! I love Tim Burton, like Alice, and Johnny Depp and Helena Bonham Carter are going to play in it, so I'm sure it would be a fantastic. Here is a little forestate. I greatly expect is, though I haven't even see the Corpse Bride, no idea why (today I will!)
And this has reminded me I haven't properly shown you the my Alice, my favourite work yet.

I think there is not another piece in the literature that has been processed in so many times and ways, like Alice. Though I wouldn't say this is may favourite tale, but I can't imagine anything more exciting as an illustrator. So I decided to paint my version regardless if anyone would ever make a commission. And when I started it, I really didn't see any chance to get one, because other versions of Alice were in the shops in Hungary. This was the very first picture I've painted from the set (on a beautiful-coloured rusty iron sheet), and then a few more just for fun. Then I've shown them on an exhibition together with other collage-paintings, and here comes the happy end: the head of the General Press Publishing was there and on the spot declares they will publish Alice with my pictures!
And from that day, I've worked on that for three years...

Megnyílt a 80. Ünnepi Könyvhét!

Rengeteg programmal, dedikálással... Itt olvasható részletes információ a rendezvényekről.

(ez az illusztráció egyébként az Alice Csodaországban című műhöz készült)

A Hernyó tanácsot ad

Az előző két bejegyzés után úgy érzem, vissza kell kicsit billentenem széplelkű blogomat a rendes kerékvágásba...
Legkedvesebb könyvemből, az Alice Csodaországban című, már ismert kötetből választottam képet erre a célra.
Ez itt az a jelenet, amikor a varázsgombán ücsörgő betépett Hernyó összevissza zagyvál Alice-nek arról, hogy bizony folyamatosan változunk... Ezt a változást a Carroll által megformált szereplőket ihlető igazi emberek különböző megjelenítésével illusztráltam: a Sir Edward Fitzgerald arcát viselő Hernyóból például pillangó lesz. Tudvalévő emellett, hogy Alice figuráját Carroll kis barátja, a mese keletkezésének idején még kislány Alice Liddel ihlette, akiről maga Carroll készített gyönyörűszép fotókat. De az időközben igéző fiatal nővé érett Alice Liddelről is maradtak fenn fotók, Julia Margaret Cameron jóvoltából. Megdöbbenve fedeztem fel, hogy a fotográfusnő egy másik beállítása ihlette az egyik kedvenc preraffaelita festőm, Dante Gabriel Rosetti egyik festményét. Sőt idős korából is találtam róla képet, amikor már Mrs Hargreaves volt a neve. A különböző életkorából származó fotóival ilusztráltam a Hernyó szavait.
After the last two posts, I feel like I should get my blog back to the normal track…
I chose a picture for this from my most treasured book, Alice in Wonderland, which you already know.
In this scene the drugged Caterpillar sitting on the Magic Mushroom is burbling to Alice that we constantly change… I presented this change by showing the real people - who inspired Carroll's characters – in different views, e.g. the Catterpillar wearing the face of Sir Edward Fitzgerald turned into a butterfly. And as you may know, the whole fairytale was inspired by Carroll's little friend, Alice Liddel, yet a little girl when the story was created, and of whom personally Carroll took magnificent photos. But some photos have remained of Alice Liddel as an enchanting young lady, made by Julia Margaret Cameron. I was astonished to discover that one of the photographer's other set inspired a painting of one of my favourite preraffaelite painters, Dante Gabriel Rosetti. And I could even find a photo of elder Alice, wen she was called Mrs Hargreaves. So I illustrated the Catterpillar's words by pictures from her different ages.

Alice

Az ember mindig bizonytalan, ami a saját munkáját illeti. Legalábbis én úgy vagyok ezzel, hogy sokszor mások művészetét sokkal jobbnak érzem a magaménál. Az elkészült munkáim közül csak nagyon keveset szeretek igazán, e kevés kivétel egyike az Alice Csodaországban című könyv. 2007-ben jelent meg a General Press Kiadó http://www.generalpress.hu/ gondozásában.

Itt most idézek a Csodaceruzában http://www.csodaceruza.com/ megjelent interúból, melyet Sándor Csilla készített velem:

"Azt hiszem, nincs még egy ilyen mű, amely ennyire másképpen szólna mindenkihez. Engem az irodalmi alkotás abszurd humora mellett a mű keletkezésének körülményei, az izgalmas háttér-információk inspiráltak elsősorban. Nekem minden egyes illusztrációs munkánál rendkívül fontos, hogy megtaláljam éppen azt a hangot, amelyre az irodalmi mű hangolódott, és intuícióimat csak akkor tudom megfelelően latba vetni, ha teljes erővel az íróra koncentrálok. De hát ugye Carrollról nem sokat tudtam, bár végtére is számomra nem szükséges, hogy személyesen ismerjem az írót. E remekmű illusztrálása során kifejezetten élveztem a kutatómunkát, hogy Lewis Carrollt, ezt az érdekes és összetett személyiséget csak egy kicsit is megérthessem. Nagyon nagy segítséget jelentett nekem ebben Rét Viktória tanulmánya, aki a szakdolgozatában éppen róla, és az engem izgató háttérinformációkról kutatott. Alice figuráját például a Carrollal különös barátságban lévő kislány, Alice Liddell ihlette. De érdekes párhuzamokat találhatunk a többi szereplő esetében is, a Nyuszi, a Hercegnő, a Királynő és a Király, a Hernyó, a Bolond, vagy a Kalapos mind-mind a viktoriánus korszak valamely fura, ellenmondásos figurája volt. Megformálásukban tehát Carroll kortársainak arcvonásait igyekeztem figyelembe venni. És ezek az információk nemhogy gátoltak volna, hanem újabb és újabb rétegek lehántásával szabad asszociációk egész sorának adtak teret. Még sohasem éreztem ennyire szabadnak ezt az alkalmazott alkotómunkát. Bár lehet, azért is van ez így, mert az Alice-t nem kiadói felkérésre kezdtem el csinálni, hanem csak úgy, a magam örömére. Nekem ez mindig is a szívem vágya volt, de semmi remény nem mutatkozott arra, hogy valaha is könyv lesz belőle, így hát elkezdtem festeni. Amikor néhány darab megvolt, egy kiállításon a General Press Kiadó meglátta, és a legnagyobb örömömre kijelentette, hogy kiadja. "

A teljes cikk egyébként itt olvasható:

http://www.csodaceruza.com/portre_illusztratorok_szegedikata.html