Körbecsukó meg az Egér hosszú tarka farka - A Caucus-race and a Long Tale

Jó, jó, tudom, hogy ezt a képet már mutattam, de most mesélek is hozzá...
Mégpedig arról szeretnék mesélni, hogy a műfordítás miféle nehézségek elé állított illusztrátorként.
Ugyanis a fejembe vettem, hogy nem csak a magyar fordítás alapján fogok dolgozni, hanem szeretném figyelembe venni az angol eredeti szöveget is. Azért, mert úgy gondoltam, mindkét szöveg-verzió megérdemli ezt a tiszteletet. Igen ám, de a munkám során számos akadályba ütköztem emiatt, melyeket azonban igazi élvezetes kihívás volt áthidalni. A magyar fordítás ugyanis Kosztolányi Dezső zseniális munkája (Szobotka Tibor átdolgozásában), aki elsősorban az eredeti szöveg hangulatát és annak játékosságát őrizte meg a millió sziporkázó szójátékkal, de ezeknek köszönhetően számos szereplő egyszerűen alakot váltott a fordítás során. És amikor ábrázolni kell ezeket a szereplőket, akkor ugyebár nem mindegy, hogy mondjuk kutyát vagy macskát rajzol az ember.
Ezen a képen konkrétan a Strucc okozott gondot nekem. Az eredeti szövegben ugyanis a sok különös és furcsa szerzet között nyoma sincsen semmiféle Struccmadárnak, aki viszont a magyar fordításban szerepel, helyette egy Dodo nevű madárról ír a szerző. Miért is? Saját magát parodizálta ezzel. A Lewis Carroll név írói álnév, a szerző eredeti neve Charles Lutwige Dodgson volt, aki kicsit dadogva, nehezen ejtette ki a saját nevét. Valahogy így hangozhatott bemutatkozáskor, hogy Charles Lutwige Do-Do-Dodgson. Ebből a dadogásból keletkezett aztán a csúfneve, a Dodo, amit a barátai adtak neki. A korabeli illusztrációkon John Tenniel tehát ezt a Dodo nevű kihalt ősmadarat ábrázolta, én viszont nem tehettem ilyet a magyar gyerekekkel, akik egyértelműen Struccot olvasnak a szövegben. Így aztán a kép "keretén" ezt a metamorfózist jelenítettem meg inkább, hogy hogyan lesz a Dodóból Strucc.
Nem magamtól vagyok ám ilyen hűde okos, hogy ennyi mindent tudok Carrollról, de nem ám! Magam is jócskán kutakodtam persze utána és a mű keletkezésének háttér-körülményei iránt, és ezt a kutatómunkát hihetetlen módon élveztem, de kiindulásként hatalmas segítséget jelentett nekem Rét Viktória (a kötet lektora) tanulmánya, aki éppen arról írta a szakdolgozatát, hogy mennyire lehetetlen szöveghűen lefordítani ezt a művet.