Pinot Noir

Borcímkére került az egyik képem, méghozzá nem is akármilyen borhoz! Az Orsolya Pincészet kis példányszámú kézműves borai szakmai körökben is méltán elismertek. Én lelkes kóstolgatások ellenére sem értek a borokhoz, így nem fogok tudni szép lírai elemzéseket írni a legömbölyített savakról, taninokról és a terroire-ról zengve sem fogok a húrok közé csapni, csak annyit mondok, hogy különleges bor, különleges alkalmakra..
A címke tipográfiája nem az én munkám, a pincészet már meglévő arculatába illeszkedik.

Kati és a csokigyár

Úgy látszik ez a hét a gyárlátogatásoké. Tegnap nyomda, hétfőn csokigyár....

De lassítsunk, hogy is jön ez ide? Hiszen ez nem egy gasztroblog!

Az egész úgy kezdődött, hogy a Harrer csokimanufaktúra vezetőnője felhívta Szigethy Katát, a Naphegy Kiadó főszerkesztőjét, hogy amióta meglátta a Királylány születik című könyvet, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy királylányok ihlette csokoládékompozíciókat alkossanak. Úgy érezte azonban, hogy mindez csak akkor lenne hiteles, ha az ízeket nem ő egyedül, hanem Boldizsár Ildikóval és velem közösen találnánk ki. Így aztán elutaztunk Sopronba, egy igazi csokigyárba! Elővettük a királylányokat, és elkezdtünk csokikat kóstolgatni. (Kemény munka, mi? :))

Csak úgy röpködtek az efféle mondatok, mint pl "Ide még egy csipetnyi gyömbér kellene! Ebbe meg leheletnyi chili! Rózsabors! Bodzavirág! Citromhéj! Kalamansi! Menta! Tonkabab! Ildikóval teljesen egyetértettünk mindenben, hogy melyik királylányhoz milyen ízkombináció passzol.

Szóval lesznek majd Pallida, Wamweru, Noatah... ízű csokik!

Aki pedig szereti az édességet, és Sopronban lakik vagy arrafelé jár kirándulni, tiszta szívből ajánlom, hogy térjen be a Harrer Kávéházba! Fantasztikus élmény nem csak a gyönyörű, modern kávéház, hanem a megtekinthető csokigyár is, ahol csokoládékóstolókat is tartanak...

Én nem szeretem a csokit, de erre azért még én is azt mondtam, hogy ejha!

"Este fess a pesti nő.....

..... ha kicsike száját festi ő....."

- szólt a régi kuplé, amely ezt a képet ihlette. És most azért posztolom ki, mert a hangulata jól illik a közlendőmhöz: A fülbevalók szerelmeseinek örömteli lehet a hír, hogy a tavaly az Astóriánál bezárt City Queens fülbevalóbolt helyett most egy újabb kis üzletecske nyílik, ezúttal a Westend legalsó szintjén. Napokon belül megnyílik.

Mélyentisztelt publikum!

Egyszer már feltöltöttem ezt a képet első örömömben rögtön az után, hogy elkészült. Aztán nagy ijedtemben le is vettem hirtelen. Ajándékba készült ugyanis, és egyszer már előfordult velem, hogy lebuktam egy blogra feltöltött meglepetéssel: a célszemély véletlenül ráakadt a neten mielőtt még átadhattam volna az ajándékot.

De most újra feltettem ezt a cirkuszt, mert már jogos tulajdonosánál van.

Boldog szülinapot! :)

Sok boldogságot!

Ismét egy esküvői képet készítettem.
Szeretettel.

Kenyérlesők

Most hétvégén zajlik a MÜPÁ-ban a Gyermekirodalmi Fesztivál, amelynek keretén belül tegnap nyilvánosságra hozták a meseíró, illetve az illusztrációs pályázat nyerteseit. Én ezzel a munkával pályáztam, Arthur Rimbaud: Kenyérlesők c. verséhez készítettem illusztrációt.
Azért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy EZ az én munkám, mert valaki a pályázók közül olyan illusztrációt nyújtott be, amely az én stílusjegyeimet viseli magán.... Mivel az alkotó ugyanolyan szabócentit, tűt, cérnát és egyéb varróeszközöket helyezett el a képén, mint amilyeneket én ragasztottam a Mindentvarró Tű című könyv illusztációira, ezért sajnos ez félrevezető lehet. Többen megkérdezték tőlem ugyanis, hogy a szóban forgó kép vajon az enyém-e.
Mivel a pályázat jeligés volt, ezért nem a nevek, hanem a jeligék szerepelnek a művek mellett, ezért nem volt ez egyértelmű.
Ezért nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy a kiállításon látható egyik kép, ami nem ez itt fent, az NEM az én alkotásom.

Lola, Alice és a Királylány a müncheni könyvkastélyban

Idén voltam Bolognában. Ahogy gyanútlanul sétálgatok a standok között, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik standon legelöl kitéve ott virít a Királylány születik című könyvem. Nem értettem, mit keres ott, felpillantottam hát a stand fejlécére, hogy hol is járok éppen. A Müncheni Internationale Jugendbibliothek standjánál jártam. Beszédbe elegyedtem a könyvtár jelen lévő munkatársával, aki rögtöns felvilágosított, hogy a könyvtár beválogatta a kötetet az állományába. Egy katalógust is a kezembe nyomtak az új szerzeményekről, melyből az derült ki számomra, hogy Magyarországról négy könyvet szereztek be, az enyémen kívül még a Csodaceruza gyönyörűséges kiadványát, az Irijám és Jonibe című könyvet fedeztem fel büszkén. Ezen kívül még a Móra és az Ad Librum kiadó két könyve van megemlítve, ám ez utóbbiakat én nem ismerem.
Mindez pedig eszembe juttatta, hogy nem ez az első eset, amikor a munkám felbukkan a müncheni Internationale Jugendbibliothek kínálatában.
Évekkel ezelőtt rendeztek egy kiállítást a világ összes Alice kiadványának színe-javából, melyre az én Alice könyvemet is beválogatták.
Később egy olyan, szintén nemzetközi csoportos kiállításon való részvételre kértek fel, melynek "Eine imaginare Bibliothek" volt a címe. Ezen a Lola-sorozatom egyik képével szerepeltem. Ez a kiállítás azóta is turnézik a nagyvilágban, jelenleg az Itabashi Art Museumban van kiállítva Japánban. E kiállítás anyagát könyvben is megjelentette a Carslen Verlag, "Der Fish, das Klavier und der Wind" címen. A kötetben olyan nagyszerű illusztrátorok szerepelnek, mint pl a a mostani Andersen-díjas Jutta Bauer, vagy a két évvel ezelőtti ALMA díjas Ryoji Arai, vagy éppen Eric Battut, Susanne Rotraut Berner, Aljosha Blau, Joao Vaz de Carvalho, Stacys Eidrigevicius, Klaus Ensikat, Ivan Gantschev, Robert Ingpen, Susanne Jansen, Kveta Pacovská, Lila Prap, John Rowe, Binette Scroeder, Peter Sis, Marit Törnqvist, Klaas Verplanke, Kamilla Stanclová, vagy éppenséggel a kedvenc illusztrátorom, Dusan Kállay. És itt most csak azokat emeltem ki, akiknek ismerem a munkáit. Jó kis társaság mindenesetre....
Sajnos én még nem voltam ebben a könyvtárban, melyről Dávid Ádám írt beszámolót a Csodaceruzában.

My works in the Internationale Jugendbibliothek, München.

Kisfiú

Ma egy általános iskola diákjaival találkoztam, meghívtak a könyvtárba két készülő könyvem (a Lenka, és A Mindentvarró Tű) megjelenés előtti bemutatására. Néha kapok hasonló felkéréseket az ország különböző helyeiről, de nem szoktam ilyen haknizásokat :) elvállalni, most mégis kivételt tettem, mert ez a gyerekem iskolája.
Kicsit izgultam, ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy hogyan reagálnak a gyerekek az újdonságokra, mert így élesben ez nagyon jó teszt.
Először is felolvastam Lenka (még félkész) meséjét, közben kíváncsian lestem, hogy nem hosszú-e, nem ficánkolnak-e, de nem. A végén egy kislány bekiabált: Olvass még! :)
Elhangzott néhány vicces mondat is, jókat nevettünk. Az egyik kisfiú egyszer csak előkapta a Királylány születik-et, és megszólalt: - Én ebben az összes királylányt szeretem. Mindegyikbe szerelmes vagyok!
Amikor aztán már elhangzott az összes kérdés és a végén pillanatnyi csönd állt be, a könyvtáros néni megkérdezte: Van még kérdés? Majd odafordult az addig csendben figyelő fiamhoz:
- És te nem akarsz valamit kérdezni az anyukádtól?
- De. Mi a vacsora?

Meghívást kaptam

Nagyon jó dolog történt velem a héten!
Egy olaszországi szervezettől kaptam levelet. A nevük Assiciazione Culturale Teatrio, illusztrációs kurzusokat és pályázatokat szoktak szervezni.
Azért írtak nekem, mert rátaláltak a blogomra (erre itt ni :), és mivel nagyon megtetszettek nekik a munkáim, meghívtak egy általuk rendezett illusztrációs kurzusra Velencébe, hogy vendégként vegyek részt rajta. A workshopot a híres-nevezetes cseh művész, Kveta Pacovska tartja!
A kiírás szerint minden hallgatónak egy képeskönyv tervét kell elkészíteni a tanfolyam végéig, vagy legalábbis annak vázlatát, minimum két elkészült oldalpárral.
Én egy dagi kislány történetét szeretném képekben elmesélni, Lenkának neveztem el. Régóta foglalkoztat ez a téma, most végre elmesélhetem. Ezt a képet a leendő könyvecske borítójának szánom.

I'm invited for a workshop in Venice, organising by "Associazione Culturale Teatrio". The head of the course will be Kveta Pacovska. I will make a picturebook with a short story of a fat little girl who is very lonely....

Ez van a ládikóban! :)

Mi van a ládikóban?

Illusztráció - vagyis inkább installáció :) - Benedek Elek meséjéhez.

Sőt, új cipő!

Az az igazság, hogy cipőmániás vagyok.

Persze ez egyáltalán nem látszik rajtam, mert amikor nyakamba veszem a várost, hogy cipőt vegyek magamnak, többnyire hullafáradtan és üres kézzel (lábbal), vagy legfeljebb valami szükséges, de ronda haszonlábbelivel térek haza. Mert nekem határozott elképzelésem van arról, hogy milyen is egy cipő. De olyat nem lehet boltban kapni. Olyat én csak rajzolni szoktam, méghozzá amióta az eszemet tudom, lásd a mellékletet (vajon melyik a kakukktojás?). Van egy grafikus ismerősöm, egy férfi, aki hozzám hasonlóan mindig ilyesmi - csak férfi - cipőket rajzol a figuráinak. Minden külföldi útján bemegy a cipőboltokba és órákig csodálja, simogatja a 19. század végét idéző cipő-remekműveket, de megvenni még sohasem merte.

Hát engem most meglepett a családom a születésnapomra, és álmaim cipőjét rendelték meg Illés Katalin cipőtervező-készítő iparművésztől, aki gyönyörű cipőket tervez. Még nem is nagyon mertem fölvenni ezt a különleges lábbelit, mert félek, hogy akkor már nem lesz ilyen tökéletes.

További gyönyörű cipőkért katt Illés Kati honlapjára: http://www.illeshandmadeshoes.com/

A tervező honlapján található profi fotók és az ízléses webdesign Jederán György munkája.

Műsorszünet

Amíg ilyen vagyok, mint Alisa, a róka - na nem ilyen szexi, csak ilyen sánta - , és még nem tudok dolgozni, addig álljon itt ez a mankó műsorszünet idejére.

Off.

(Alekszej Tolsztoj: "Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai". General Press, 2005)