(11. rész)Noatah a hó gyermeke. Ott született, ahol a Nap és a jég örökös harcban áll egymással.
Noatah keze nagyon hideg volt, ezért nem érintett meg téged. Csak föléd hajolt, és azt suttogta:
Légy türelmes!
Türelmes vagy, amikor nem teszel mást, csak odafordulsz mások felé, és kinyílsz mindarra, ami körülötted történik.
De türelmesnek maradni nem könnyű. És akkor a legnehezebb, amikor sokáig kell várni valamire. Olykor például nagyon nehéz kivárni, amíg kisüt a Nap, és végre elolvad a hó. Noatah megtanított arra, hogy ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.
Noatah arra tanított meg, hogy a hó is a testvéred.
(Szöveg: Boldizsár Ildikó)
5 comments:
Milyen gyönyörű ruhája van!
Ó,ez az üzenet ma nagyon nekem szólt!!!!Köszönöm!!!
köszi :)
A ruhája a nagymamám esküvői blúza volt, melyet én is hordtam fiatal koromban... mondanom sem kell, hogy ma már a csuklómat sem tudom beleerőltetni :/... és ezért, valamint azért, mert a rajta lévő fémpatentoktól teljesen rozsdás lett az anyag, hát szomorúan, de szétvágtam. Végülis, így is mindig emlékezni fogok rá...
A kapucnija meg egy baromi ronda plüssmaci reinkarnációja... :)
Micsoda műhelytitkok :)
Te mindenből csodás dolgokat teremtesz!
Gyönyörű szavak, szépséges képek... nagyon várom már, hogy lakjon nálam egy ilyen könyv. Azt hiszem, hogy a családban mostanában születendő piciknek is kell...
Post a Comment