Lina kisasszony utolsó látogatása....

.... az utolsó képemen... :)
(my last picture for Andersen)

Andersen, avagy a mesék meséje

Pont ilyen idő és pont ilyen hangulat fogadott a Dunaparton, amikor az egyik képet festettem. Csak éppen Andersen és Gerda nem ücsörögtek ott a padon...
(Illusztrációk Balázs Ágnes regényéhez)

Such was the mood and the weather on the bank of Danube when I've painted one of the illustrations . Only Andersen and Gerda were missing...
(Illustrations on Ágnes Balázs's novel)

Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya

(az előző három bejegyzés folytatása)

Nagyon boldog voltam hát, hogy megkaptam azt a könyvet, amelyről ismeretlenül, de tíz éve ábrándoztam. Hiszen ne felejtsük el, hogy akkoriban, amikor megkaptam a megbízást, még nem olvastam az írónő legelső könyvét, az Amália álmait! De gondolatban már nagyon foglalkoztatott. Egyik éjszaka megálmodtam a borítót. Egy szomorú-szép fiatal boszorkányt láttam álmomban, akinek bozontos hajában bogarak tanyáznak és kígyók-békák tekeregnek a nyakán. Felébredve aztán próbáltam reálisabban szemlélni a dolgot és arra gondoltam, hogy mégsem igazán jó ez az egyesek számára talán kissé bizarr és ijesztő ötlet egy gyermekkönyv borítójára... Éppen másnap kellett bemennem a kiadóba, hogy átvegyem a kéziratot, amire már nagyon kíváncsi voltam. Ezekkel a dilemmákkal lapoztam bele, és az első oldalon ez állt: "Békák ugrabugráltak szoknyája körül, bogarak bújtak meg ruhája fodrain, s a legszebb kígyók ékesítették nyakát minden boszorkányszombaton". Eloszlott minden kételyem, és innentől fogva tudtam, hogy Ildikóval egyformán látunk.

A kiadó koncepciója volt, hogy Boldizsár Ildikó két régi kötetéből - azaz az Amália álmai, valamint a Fekete Világkerülő Ember című könyvekből - válogatnak majd meséket. Mindkét régi kötet jellegzetessége egy keret volt: vagy Amália mesélt egy-egy mesét, vagy róla szólt valamely mese, tehát Amália figurája mindvégig jelen volt a két régi kötetben. Az új, készülő könyvbe, amely Boszorkányos mesék címen jelent meg, már nem került bele ez a keretes megoldás. Én ezt nagyon sajnáltam, mert összefogta a meséket. Ezért hát úgy határoztam, hogy az új könyvben azokba a mesékbe is becsempészem Amália figuráját, amelyekben valójában nem is szerepel.

Boszorkányos mesék

(az előző két bejegyzés folytatása)

A régi újságcikk olvasása óta bizony eltelt tíz év, amikor váratlanul felhívott Merényi Ágnes, a Móra Kiadó főszerkesztője, hogy lenne egy megbízásuk számomra. Éppen nagyon sok munkám volt, így rögtön rávágtam, hogy ne is folytassa, nem tudok semmit elvállalni, majd az esélytelenek nyugalmával hozzáfűztem, hogy hacsak, ... hacsak nem Boldizsár Ildikó Amáliájáról van szó. A vonal túlsó végén előbb döbbent csend, majd egy kérdés hallatszott: Honnan tudtad, hogy erről a könyvről lenne szó? Boszorkányos mesék lesz a címe.

Nem tudtam. Boszorkányság. :)

(folyt. köv...)

A Fekete Világkerülő Ember

(az előző bejegyzés folytatása)

Évekig aztán nem is hallottam Boldizsár Ildikóról. Pedig a könyvének címe (Amália álmai - mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról) beégett a tudatomba, olyannyira, hogy mindenhol kerestem, tudtam minden adatát (pl hogy a Lánchíd Kiadó adta ki és Szalma János illusztrálta), mégsem találtam sehol, még antikváriumban sem. Lassacskán aztán kezdtem megfeledkezni Amáliáról, meg az írójáról is, amikor egyszercsak megkaptam ajándékba valakitől Boldizsár Ildikó "A Fekete Világkerülő Ember" meséit (az Elektra Kiadó gondozásában, Erse Kata rajzaival). Nagyon megörültem, mert ez a kötet a rég áhított (és még sohasem olvasott) "Amália álmai" folytatása volt! Teljesen beleszerettem a mesékbe, és nagyon vágyakoztam arra, hogy egyszer megrajzolhassam őket.

(ez itt az én Világkerülő rajzom, akit kifejezetten a hölgylátogatók kedvéért tettem fel... :)

(folyt köv)

Amália: A kezdetek

Feketén-fehéren: Ő Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya. Aki egyben az én kedvenc mesehősöm, és akiről egyszerűen nem tudok elfogulatlanul beszélni.

Hol is kezdjem.

Réges-régen, valamikor a kilencvenes évek közepe táján egy újságban olvastam egy interjút egy fiatal írónővel, aki írt egy mesekönyvet, melynek ez volt a címe: "Amália Álmai - Mesék a világ legszomorúbb boszorkányáról". Nagyon megragadott engem ez a cím, és jól megjegyeztem magamnak az írónő nevét: Boldizsár Ildikó.

(folyt köv.)

Háncsvirág: új kiadás és kiállítás

A norvég népmesékben a királylányokat elraboló félelmetes szörnyeket nem sárkányok, hanem Trollok személyesítik meg. Ahogyan azt Vaskó Ildikótól, a Háncsvirág című kötet válogató szerkesztőjétől megtudtam, a Trollok valójában a természeti jelenségekben rejtőzködő lények: éjjel fává vagy kősziklává változnak, nappal pedig riogatják a falu jámbor népét.
Nekem ez nagyon tetszett. Borzongató gyerekkori emlékeket idézett fel bennem mindez: szürkületkor az erdő fái ijesztően emberszerűnek tűntek, az ágak mint hosszú karok nyúltak felém, a fák göcsörtjei pedig arcokra emlékeztettek, melyekről úgy éreztem, engem néznek.... Brrrrrr.

Régebbi munkám ez a könyv, jó pár éve már, hogy megjelent a Móra Kiadó http://www.mora.hu/ gondozásában. Egyrészt azért tettem fel az újdonságok közé, mert most újra megjelent és ismét kapható a könyv.
Másrészt pedig a kötet (színes és fekete-fehér) illusztrációiból szeptember 19-én kiállítás nyílik a Békéscsabán rendezendő norvég kulturális eseménysorozat keretein belül a Békés Megyei Jókai Színház Vigadó Galériájában.

HÁNCSVIRÁG - Norvég népmesék Móra Kiadó, 2004. Válogató szerkesztő: Vaskó Ildikó, felelős szerkesztő: Rét Viktória, tervező: Diósi Katalin