(az előző két bejegyzés folytatása)
A régi újságcikk olvasása óta bizony eltelt tíz év, amikor váratlanul felhívott Merényi Ágnes, a Móra Kiadó főszerkesztője, hogy lenne egy megbízásuk számomra. Éppen nagyon sok munkám volt, így rögtön rávágtam, hogy ne is folytassa, nem tudok semmit elvállalni, majd az esélytelenek nyugalmával hozzáfűztem, hogy hacsak, ... hacsak nem Boldizsár Ildikó Amáliájáról van szó. A vonal túlsó végén előbb döbbent csend, majd egy kérdés hallatszott: Honnan tudtad, hogy erről a könyvről lenne szó? Boszorkányos mesék lesz a címe.
Nem tudtam. Boszorkányság. :)
(folyt. köv...)
A régi újságcikk olvasása óta bizony eltelt tíz év, amikor váratlanul felhívott Merényi Ágnes, a Móra Kiadó főszerkesztője, hogy lenne egy megbízásuk számomra. Éppen nagyon sok munkám volt, így rögtön rávágtam, hogy ne is folytassa, nem tudok semmit elvállalni, majd az esélytelenek nyugalmával hozzáfűztem, hogy hacsak, ... hacsak nem Boldizsár Ildikó Amáliájáról van szó. A vonal túlsó végén előbb döbbent csend, majd egy kérdés hallatszott: Honnan tudtad, hogy erről a könyvről lenne szó? Boszorkányos mesék lesz a címe.
Nem tudtam. Boszorkányság. :)
(folyt. köv...)
1 comment:
De jó! :) Mindig olyan érdekes megtudni, hogy egy könyv, ami a tulajdonomban van, hogyan jött létre. Így lesz teljes a könyv "élete" :)
Post a Comment