Friday, November 13, 2009

Vázlatok

These are a few sketches to my new book.

Amíg készülődnek A Mindentvarró Tű című mese vázlatai, mesélek egy kicsi arról, hogy hogyan is csöppentem e szép történet kellős közepibe...
Az Aranyvackor pályázat leadási határideje előtt pár nappal kaptam egy váratlan emailt Szász Ilonától, aki egy rövidke levélke kíséretében elküldte nekem a kéziratát azzal, hogy szeretné, ha a Vackorra együtt páyáznánk, mert - mint mondta - írás közben végig az én világom lebegett a szeme előtt. Ez persze nagyon hízelgő volt és kíváncsivá tett: azonnal elolvastam a mesét. Szerelem volt első látásra! Sajnos azonban éppen nyakig ültem a Királylány munkálataiban, ráadásul én ilyen rövid idő alatt semmit nem tudok csinálni, még ilyen hevenyészett vázlatokat sem, mint ez itt ni. Így nagyon fájó szívvel azt mondtam neki, hogy keressen más grafikust a pályázathoz, és segíteni fogok másvalakit keresni magam helyett.
De ő közben döntött: egyedül adta be a pályázatát, illusztráció nélkül, mert meg akarta várni, amíg felszabadulok. Azóta már tudjuk, hogy különdíjat nyert a versenyen, hiszen a mese annyira erős, hogy képek nélkül is megállja a helyét. A General Press Kiadó vállalta magára a könyv kiadását, és elfogadták az írónő javaslatát az illusztrátor személyére vonatkozólag.
Hát így.

6 comments:

Cserháti Hajnalka, Ojni said...

Nagyon komoly!!! Előre ki szoktad nyomtatni a szöveget, úgy, ahogy el akarod majd véglegesen helyezni? Nagyon precíz vagy! Nagyon előrelátó!Így biztos nem ér meglepetés!

kikita said...

Még a jobb oldali vázlat is elő van skiccelve fent picibe, ez aztán a precizitás.

kata said...

Hajni, Kikita, köszönöm.
Persze! Amikor képeskönyvet csinálok - és ez az lesz - akkor muszáj nagyon alaposan megtervezni mindent. Az a menetrend, hogy előbb a szöveget osztom fel jelenetekre, majd pici kis képes-forgatókönyvet csinálok. Aztán ez alapján a vázlatokat. És igen, kinyomtatom a szöveget, mert tudnom kell, hogy mekkora helyet kell hagynom a képen a szövegnek. Gyakorlatilag én szoktam ily módon megtervezni a könyv konstrukcióját.
Meglepetések azonban ennek ellenére is érnek.......
Amikor viszont nagy terjedelmű könyvet csinálok, akkor soha nem vázlatozom, mindig improvizálok. Éljen a szabadság :)

Merci said...

oké, hogy ezek neked tervek meg skiccek, de nekem ezek nagyon tetszenek... hú, nagyon...
hogy ilyen egyszínű meg egyszerű - nagyon szépek

kata said...

Hű, Merci, nagyon örülök...!
Na, amúgy ez az egyik oka, hogy ha csak elkerülhető, nem szeretek vázlatozni: kiábrándító ugyanis, amikor a vázlat jobb, mint a végtermék :)! Márpedig erre van esély, hiszen a vázlat mindig sokkal frissebb.
Egyébként szeretek én is fekete-fehérben rajzolni, az sokkal gyorsabban is megy, csak a kiadók már nem annyira vállalják fel a f-f könyveket...sajnos. Ennek a műfajnak egyébként Békés Rozi a nagymestere, ha érdekel...

eszterda said...

Kedves Kata! Ami a kiválasztásod történetét illeti nagyon gratulálok, nem menekülhetsz a sorsod elől, a jó utolér!
És tisztelet az alapos előkészületért, amivel hozzálátsz a feladatokhoz! Gyönyörű minden, amihez érsz!