Sunday, September 29, 2013

Egy asztal két élete

Volt a nagymamámnak egy nagyon öreg asztalkája, amit egyfajta "házioltárként" használt, és amíg élt, mindig volt friss virágcsokor rajta...
Később én megörököltem ezt a rozoga kisasztalt. A kör alakú asztallap egy talapzaton és négy lábon állt. Állt? Inkább dülöngélt, hiszen amióta az eszemet tudom, már fénykorában is megette a szú.
Egy darabig hűségesen szeretgettem és szobanövényeket tartottam rajta, de amikor egyszer csak összeomlott a saját súlyától, mennie kellett. Még ekkor sem volt szívem megválni tőle, így hát kitettük az udvarra -, és szép lassan megfeledkeztünk róla.
Egészen addig, míg körbe nem jártam a kert elhagyatott zugait, kincseket keresve Finy Petra készülőben lévő könyvének illusztrációihoz. Az asztalka immár végképp az enyészet martalékává vált, de szerencsére még időben sikerült megmenteni néhány részét.
Ha asztal már nem is, de mesekönyv-illusztráció még lehet belőle! :)

A kör alakú asztallap "A csillagok csókja" című mese illusztrációjaként reinkarnálódott:





A talapzatból "A barlangi varázsló" című mese barlangja lett:


az asztallábakból pedig oszlopok "Az esővadász" című meséhez.



Köszönöm, Mama! :)

4 comments:

hal said...

De jó, de jó, szeretem az ilyen történeteket, köszönöm, hogy megosztottad!

Mammka said...

Nagyon szeretem én is,ha továbbél egy régi tárgy más formában.csodásak lettek!

kata said...

Köszönöm nektek! :)

Ildi said...

Fantasztikus!!!