INTERMEZZO: Lenyúlások

Soha nem rejtettem véka alá: rendkívül bőszít, amikor egyes alkotók egy az egyben "merítenek" másokból. Igen: nem másoktól, hanem másokBÓL!

Hiába minden udvarias figyelmeztetés itt fönt a jobb sarokban:
"Köszönöm szépen, hogy BECSÜLETES vagy, és nem élsz vissza SEMMILYEN formában az oldalon feltüntetett tartalommal."
Sokféleképpen vissza lehet ezzel élni, és minden formában vissza is élnek sajnos.
Legeslegjobban azt utálom, amikor az ötletekkel, a megdolgozott gondolatokkal él vissza valaki.
Ettől én mérhetetlenül elszomorodom.
Szakmámból kifolyólag természetesen képi gondolatokról beszélek elsősorban.

Álmomban sem gondoltam volna azonban, hogy vannak, akik az ötletek mellett a mondataimat sem szégyellik lenyúlni.
De amikor belefutottam egyes illusztrátorok honlapjába, ahol "ars poetica" gyanánt szinte teljesen szó szerint használják az én valaha megfogalmazott és neten közzétett mondataimat, azt egyszerűen nem értettem.
Hiszen mindenkinek vannak gondolatai. Miért nem fogalmazza meg azokat?
Nem olyan nagy fáradság.
Persze nagyobb, mint a netről lenyúlni valaki másét.

I've never held it back that I'm more than angry when some artists tend to use other's works as their own, and not only parts, but the whole thing itself.
It seems it is of no use that this little text is written in the right top corner: "Thank you very much for being trustworthy and not misusing the contents of this page. in any way."
There are many ways to misuse these and sadly they are all tested.
The one I detest the most when the ideas, chiseled thoughts are misused. These tend to make me immensely miserable.



(Képünk illusztráció)