Készül a báliruha

Megfestegetni-ragasztgatni sem volt semmi ezt a báliruhát, hát még milyen nagy munka lehet igaziból megvarrni.

It was not a piece of cake to paint this dress, what it would have been like to sew it...

Málika kisasszony telesírta a rózsásbögrét

(... és Ő bizony még mindig a nagymamám...)

Facebook

Sokak unszolására én is létrehoztam egy ún. "rajongói oldalt" a Facebook-on. Eleinte nem akartam, mert annyira fellengzős dolognak tartottam ezt, de végül beláttam, hogy határozottan vannak előnyei. Aki tehát szeretne ehhez az oldalhoz csatlakozni, itt megteheti.

Katalin Szegedi "Fan Club" on the Facebook, it is possible to join here.

Málika kisasszony varrószalonja

"Hát, éppen ilyen volt Málika varrókisasszony szalonja, ahová az utcáról is be lehetett kukucskálni a kirakatban lógó színes selymek és vásznak között..."

(Az idézet Szász Ilona: "A Mindentvarró Tű" című meséjéből származik)

"This was how Málika's sewing-parlour looked from the street between the colourful silks and canvases hanging in the window..."

Ó, azok a boldog békeidők...

The first picture of my new book, with my mum in the corner.

"Valamikor réges-régen, dédanyáink idejében...." - kezdi Szász Ilona a mesélést, én pedig ezzel a képpel csatlakozom hozzá. És nem csak én: a visszaemlékező mesélő szerepére anyukámat osztottam, ez a durcás kislány itt a sarokban ugyanis Ő...

A hölgy egy kissé bogaras....

Next year I am going to illustrate a story performed by bugs. I have started to collect them, as you can see...


Hosszú-hosszú hónapok múlva, amikor a jelenlegi feladataimat már a hátam mögött tudom, egy igazi örömkönyvet fogok csinálni. Gondolatban még nem foglalkozom vele, mert egyszerű lélek vagyok én, egyszerre csak egyetlen dologra tudok koncentrálni, de a gyűjtőmunkát ahhoz a bizonyos jövőbeli könyvhöz már évekkel ezelőtt elkezdtem. Ennek egy kis része ez a rovargyűjtemény is. Ami egyben egy terápia is számomra: tulajdonképpen én irtózom az izgő-mozgó bogaraktól, egyszer az Állatkertben szinte rosszul lettem a rovarházban, kirázott a hideg a rengeteg nyüzsgő ízeltlábú láttán, ki kellett gyorsan jönnöm. De olyan gyönyörűek, hogy az irtózatom mára átfordult csodálatba: képes vagyok órákig nézegetni ezeket a szépségeket.
A gyűjteményem darabjait kizárólag elhullott rovarok képezik: nagy részüket a kertben találtam, de nagyon sokat köszönhetek az ismerőseimnek is, akik már ismerik a bogaraimat, így időről-időre egy-egy kis gyufaskatulyával lepnek meg...
Köszönöm.

Vázlatok

These are a few sketches to my new book.

Amíg készülődnek A Mindentvarró Tű című mese vázlatai, mesélek egy kicsi arról, hogy hogyan is csöppentem e szép történet kellős közepibe...
Az Aranyvackor pályázat leadási határideje előtt pár nappal kaptam egy váratlan emailt Szász Ilonától, aki egy rövidke levélke kíséretében elküldte nekem a kéziratát azzal, hogy szeretné, ha a Vackorra együtt páyáznánk, mert - mint mondta - írás közben végig az én világom lebegett a szeme előtt. Ez persze nagyon hízelgő volt és kíváncsivá tett: azonnal elolvastam a mesét. Szerelem volt első látásra! Sajnos azonban éppen nyakig ültem a Királylány munkálataiban, ráadásul én ilyen rövid idő alatt semmit nem tudok csinálni, még ilyen hevenyészett vázlatokat sem, mint ez itt ni. Így nagyon fájó szívvel azt mondtam neki, hogy keressen más grafikust a pályázathoz, és segíteni fogok másvalakit keresni magam helyett.
De ő közben döntött: egyedül adta be a pályázatát, illusztráció nélkül, mert meg akarta várni, amíg felszabadulok. Azóta már tudjuk, hogy különdíjat nyert a versenyen, hiszen a mese annyira erős, hogy képek nélkül is megállja a helyét. A General Press Kiadó vállalta magára a könyv kiadását, és elfogadták az írónő javaslatát az illusztrátor személyére vonatkozólag.
Hát így.