Tűz

A kép egy tűzről szóló mese illusztrációja.

A témából kifolyólag értelemszerűen adódott, hogy egy tűzben megpörkölődött ablakkeretbe fessem a képet. De mielőtt valaki azt hinné, hogy a művészet érdekében megégettem egy ablakkeretet, elmesélem ennek a képnek a történetét. 
Talán ez a kis írás segít, hogy a családommal valaha is feldolgozzunk egy sokkoló élményt....

Állt a kertünkben egy nagy garázs, raktárnak használtuk, csordultig volt mindenfélével. Többek között ezt a bizonyos ablakkeretet is ott tároltuk. 
A garázs azonban tavaly télen porig égett. Leégett a kert egy része, a hatalmas fenyőfák, az egész kőépület, és minden, de minden, ami benne volt. Szinte az egyetlen dolog, ami a tűz után megmaradt, ez az elüszkösödött kis ablakocska volt.

Finy Petra meséje egy tűzhányóról szól, melynek tüze elijesztette a faluban élő embereket. Az istenek azonban az emberek segítségére siettek, és eloltották a tüzet.

Nekünk is bizonyára ilyen segítségünk lehetett. A tűzesetet megelőző napokban ugyanis olyan viharos szelek fújtak, hogy ha a tűz idején is ilyen időjárás lett volna, akkor én most nem írom ezt a posztot...... Azon a bizonyos januári napon azonban, amikor kitört a tűz, hála Istennek, teljes szélcsend volt. Csak néztük, néztük, ahogyan csendesen leég a garázsunk, és benne a fél életünk. Nem bántuk mi azt a sok mindent, ami odalett, egyedül azért fohászkodtunk, hogy a tűz nehogy átterjedjen a házra.

A tűzoltók iszonyú profik voltak. Szervezetten, fegyelmezetten, gyorsan és mindenekelőtt nagyon bátran dolgoztak. Amikor mind a négy tűzoltóautó elvonult és bejöttünk a házba, hálát adtunk, hogy van hová bejönnünk, és senkinek nem történt komolyabb baja.

Köszönjük.