Békétlenség, bors és baj - Pig and Pepper

Ezennel elérkeztünk egy olyan sarkalatos ponthoz, ami talán a legnagyobb fejtörést okozta számomra az illusztrálás során: nevezetesen a mű egyik kulcsfigurájának, a Fakutyának a megformálása. Ahogyan arról egy korábbi posztban már meséltem, nagyon sok nehézséget jelent egy illusztrátor számára a magyar fordítás és az angol eredeti különbözősége, melynek során számos szereplő más alakban tűnik fel. Ebben az esetben az okozta a nehézséget, hogy az eredetileg macskaként szereplő figura a magyarban kutyaként tűnik fel. Ha a fordítás szempontjából nézzük a dolgot, kalapot kell emelnünk Kosztolányi Dezső előtt, hiszen valóban remek megoldást talált az örökké vigyorgó Cheshire Cat magyarítására: vigyorog, mint a Fakutya. Igen ám, de ha az illusztrátor szempontjából nézzük a dolgot, akkor már nem olyan egyértelmű a helyzet: most akkor macskát rajzoljak vagy kutyát? Ha a magyart nézzük - márpedig elsősorban ezt kell néznünk, hiszen a könyvet magyarul olvassák majd a gyerekek - egyértelműen kutyát kellene rajzolnom. Igen ám, de az eredeti angolban szereplő Chesire Cat olyannyira ikonszerű védjegyévé vált a műnek, hogy nem lehet róla csak úgy megfeledkezni.
Ezért egy hibrid jószágot fundáltam ki. A teste egyértelműen fából készült (mégpedig a nagypapám réges-régi szivardobozából), a feje meg olyan lett, hogy ha akarom kutya, ha akarom macska, ezzel egyik szövegverziót sem csaltam meg. Képemen megidéztem azt a bizonyos John Tenniel-féle emblémaszerű Chesire Cat-et is, akinek láttán a világon mindenki az Alice-re asszociál.

Gyíkocska - The Rabbit Sends in a Little Bill

Ennél a jelenetnél, ahol a sütitől megnövő Alice beleszorul a Nyuszi házába, magát a házat bizony valóban "megépítettem". A ház faszerkezete ugyanis rusztikusra farigcsált-csiszolt-festett gyufaszálakból van tákolva. Ez az anyagszerűség sajnos nem érzékelhető jól a kész könyvben.

Könnytó - The Pool of Tears

Ebben a könyvben előszeretettel alkalmaztam a középkori művészetben hagyományos elbeszélő megoldásokat, miszerint egyazon képen több alakban is megjelenik a szereplő. Alice folyvást változó figurája tette ezt számomra lehetővé illetve indokolttá.

Körbecsukó meg az Egér hosszú tarka farka - A Caucus-race and a Long Tale

Jó, jó, tudom, hogy ezt a képet már mutattam, de most mesélek is hozzá...
Mégpedig arról szeretnék mesélni, hogy a műfordítás miféle nehézségek elé állított illusztrátorként.
Ugyanis a fejembe vettem, hogy nem csak a magyar fordítás alapján fogok dolgozni, hanem szeretném figyelembe venni az angol eredeti szöveget is. Azért, mert úgy gondoltam, mindkét szöveg-verzió megérdemli ezt a tiszteletet. Igen ám, de a munkám során számos akadályba ütköztem emiatt, melyeket azonban igazi élvezetes kihívás volt áthidalni. A magyar fordítás ugyanis Kosztolányi Dezső zseniális munkája (Szobotka Tibor átdolgozásában), aki elsősorban az eredeti szöveg hangulatát és annak játékosságát őrizte meg a millió sziporkázó szójátékkal, de ezeknek köszönhetően számos szereplő egyszerűen alakot váltott a fordítás során. És amikor ábrázolni kell ezeket a szereplőket, akkor ugyebár nem mindegy, hogy mondjuk kutyát vagy macskát rajzol az ember.
Ezen a képen konkrétan a Strucc okozott gondot nekem. Az eredeti szövegben ugyanis a sok különös és furcsa szerzet között nyoma sincsen semmiféle Struccmadárnak, aki viszont a magyar fordításban szerepel, helyette egy Dodo nevű madárról ír a szerző. Miért is? Saját magát parodizálta ezzel. A Lewis Carroll név írói álnév, a szerző eredeti neve Charles Lutwige Dodgson volt, aki kicsit dadogva, nehezen ejtette ki a saját nevét. Valahogy így hangozhatott bemutatkozáskor, hogy Charles Lutwige Do-Do-Dodgson. Ebből a dadogásból keletkezett aztán a csúfneve, a Dodo, amit a barátai adtak neki. A korabeli illusztrációkon John Tenniel tehát ezt a Dodo nevű kihalt ősmadarat ábrázolta, én viszont nem tehettem ilyet a magyar gyerekekkel, akik egyértelműen Struccot olvasnak a szövegben. Így aztán a kép "keretén" ezt a metamorfózist jelenítettem meg inkább, hogy hogyan lesz a Dodóból Strucc.
Nem magamtól vagyok ám ilyen hűde okos, hogy ennyi mindent tudok Carrollról, de nem ám! Magam is jócskán kutakodtam persze utána és a mű keletkezésének háttér-körülményei iránt, és ezt a kutatómunkát hihetetlen módon élveztem, de kiindulásként hatalmas segítséget jelentett nekem Rét Viktória (a kötet lektora) tanulmánya, aki éppen arról írta a szakdolgozatát, hogy mennyire lehetetlen szöveghűen lefordítani ezt a művet.

Igyál meg! - Drink me!

Érdekes kérdést vetett fel tegnap egy hozzászóló az előző poszthoz: nevezetesen, hogy vajon nem dolgozik-e tovább a rozsda a képen? Ezen már én is sokat gondolkoztam, és bár eleinte, amikor festettem, nem foglalkoztam azzal, hogy az "örökkévalóságnak" :) fessek, később azonban mégis elkezdtem kicsit aggódni azon, hogy nehogy eltűnjön egyszercsak a kép... De érdekes módon eddig ez nem következett be (pedig van már öt-hat éve is, hogy festettem), valahogy úgy tűnik, hogy megállt a pusztulási folyamat, pedig nem kezeltem semmivel a vasat. Mindez például ennél a képnél is felmerülhet, ugyanis az előzőhöz hasonlóan ez is rozsdás vasra készült. Sőt, mi több, a szerencse éppen ebben a formában nyújtotta nekem: az a kis ablak, amin Alice kikukucskál, az éppen így volt kivágva és szegecsekkel odafogva, ahogy látható a képen. Szóval ezt nem én csináltam, de nagyon megörültem neki, hogy a vasdarab előző életében pont ilyen kis ablakot barkácsolt valaki a sufniban... :)

A reader has posted a really interesting question yesterday: wont't the mildew destroy the picture? I've had may thinking on it, and though when I painted it, I didn't worry about this, now I do a bit, whether the picture will at once disappear... But this did not happen yet, (and I've painted it like 5-6 years ago), it sems the ruination has stopped, though I haven't done anything whit the iron sheet. This could occur with this picture, as it is painted on a rusty sheet of iron like the one before. And even the window where Alice is peeking through was there, just like this, with the little rivets. So it wasn't me who mad that, but it made me happy that in the iron sheets former life someone did such a window back in the yard...

Lenn, a Nyuszi barlangjában - Down the Rabbit-Hole

Tegnap egy nagyon izgalmas hírt olvastam az Indexen: Tim Burton megrendezi az Alice Csodaországban című művet! Imádom Tim Burtont, ahogyan az Alice-t is, ráadásul Johnny Depp és Helena Bonham Carter is szerepelnek majd a filmben, amiről meg vagyok győződve, hogy remekmű lesz, itt látható egy kis ízelítő. Alig várom, bár még a Halott menyasszonyt sem láttam, nem is tudom miért (ma ki is veszem és megnézem!).
Ez a hír amellett, hogy nagyon megdobogtatta kicsinyke szívemet, ráébresztett arra is, hogy legkedvesebb munkámat, az Alice-t még be sem mutattam illendően itt a blogomon. Akkor most igyekszem ezt orvosolni.

Azt hiszem nincs a világirodalomnak még egy olyan műve, amelyet ennyiszer és ilyen sokféleképpen dolgoztak volna fel, mint az Alice-t. Bár nem állítom, hogy meseként ez lenne a kedvenc mesém, de az tény, hogy engem is a bűvkörébe vont ez a különös mű. Illusztrátorként viszont nem tudok ennél izgalmasabb feladatot elképzelni! Elhatároztam hát, hogy mindenképp megfestem a saját verziómat, akkor is, ha soha nem kapok erre felkérést. Márpedig akkoriban, amikor elkezdtem ezen dolgozni, semmi esély nem mutatkozott arra, hogy valaha is kapnék erre megbízást, hiszen több Alice verzió is kapható volt akkor a magyar "piacon". Ez volt a legeslegelső kép, amit megfestettem a sorozatból (ez történetesen egy gyönyörű színűre korrodeálódott vaslemezre van festve), aztán festettem még párat csak úgy, a saját örömömre. Amikor már volt néhány darab a sorozatból, több más kollázs-képemmel együtt bemutattam őket egy kiállításon, és itt jön a hepiend: ezt a kiállítást látta a General Press Kiadó vezetője is, aki rögtön kijelentette, hogy kiadja ezt a könyvet a képeimmel!! Nem tudom elmondani, mennyire boldoggá tett.
És ettől a naptól fogva még három éven keresztül dolgoztam ezen a munkán...

Yesterday I've read a very interesting piece of news on the Index: Tim Burton is up to make a movie from Alice in Wonderland! I love Tim Burton, like Alice, and Johnny Depp and Helena Bonham Carter are going to play in it, so I'm sure it would be a fantastic. Here is a little forestate. I greatly expect is, though I haven't even see the Corpse Bride, no idea why (today I will!)
And this has reminded me I haven't properly shown you the my Alice, my favourite work yet.

I think there is not another piece in the literature that has been processed in so many times and ways, like Alice. Though I wouldn't say this is may favourite tale, but I can't imagine anything more exciting as an illustrator. So I decided to paint my version regardless if anyone would ever make a commission. And when I started it, I really didn't see any chance to get one, because other versions of Alice were in the shops in Hungary. This was the very first picture I've painted from the set (on a beautiful-coloured rusty iron sheet), and then a few more just for fun. Then I've shown them on an exhibition together with other collage-paintings, and here comes the happy end: the head of the General Press Publishing was there and on the spot declares they will publish Alice with my pictures!
And from that day, I've worked on that for three years...

Végkiárusítás a City Queens-ben

Bezár mind a két fülbevaló üzlet, úgyhogy aki féláron (féláron!!!!) szeretne nagyon különleges, vagány, trendi, szexi fülbevalókhoz jutni fillérekért!!, az rohanjon, mert már csak a hónap végéig van nyitva.
:(
Az üzletek címei itt.

...és ami a könyvből kimaradt...

Ennek a könyvnek (Királylány születik) a munkálatai nem a szokásos módon készültek, tehát nem úgy, mint általában, hogy az író először megírja a kéziratot, és az illusztrátor utána megfesti a képeket a szöveg alapján, hanem fordítva. Először megfestettem öt-hat képet még szöveg nélkül, majd ezek inspirálták az írónőt a szöveg megírására. Így eshetett meg, hogy ez a kép végül nem illett bele a koncepcióba, így aztán kihagytuk a könyvből.

This book (Born to be a Princess) was not made in the usual way, meaning that the author writes the script first, and then the illustrator paints the pictures according to the text, but reverse. First I've made five or six pictures with no text yet, and these have inspired the author. That's how it could happen this picture did not fit in the whole, so we did not put it in the book.

Budapesti királylány

(befejező rész:)

"És vajon mit kívánhatunk neked mi?
Azt kívánjuk, hogy mindig emlékezz rá:

Te is királylánynak születtél!"

Vége

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Jókívánságok

(15. rész)

"Így szóltak hozzád:
Légy szép!
Légy tiszta szívű!
Légy egészséges!
Légy állhatatos!
Légy jó!
Légy vidám!
Légy türelmes!
Légy igazmondó!
Légy kecses!
De az áldás csak akkor teljesedhet be, ha egész életedben őrzöd kincseidet.
Ehhez segítségül kaptad a Napot, a Holdat, a csillagokat, a madarakat, a fákat, a hegyeket, a mezőt, a szelet, a havat, az esőt, és a nádszálakat.
A többi rajtad múlik."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Hazamennek...

(Folytatom a mesélést - 14. rész)

"Így történt, ahogy elmeséltük.
Amikor megszülettél, Aurita, Armelle, Pallida, Berigola, Wamweru, Sitta, Noatah, Netta és Tringatrilla - a kilenc égi királylány - összehajolt fölötted, és elmondta jókívánságait."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Megnyílt a 80. Ünnepi Könyvhét!

Rengeteg programmal, dedikálással... Itt olvasható részletes információ a rendezvényekről.

(ez az illusztráció egyébként az Alice Csodaországban című műhöz készült)

Tringatrilla

(13. rész)

"Tringatrilla egy nádszálból született. A tó dajkálta őt hosszú ideig, s amikor megnőtt, épp úgy hajladozott, miként a nádszálak a szélben.

Tringatrilla kezébe vette talpacskáidat, csókot lehelt rájuk, és azt mondta: Légy kecses!

Persze nem csak akkor válhatsz kecsessé, ha törékeny a tested, vagy ha te is olyan vékony vagy, mint a nádszál. A kecsesség a mozdulatokban rejtőzik: az ujjaidban éppúgy, mint abban, ahogyan állsz, lépsz, lehajolsz, leülsz. Tringatrilla azt tanította neked, hogy olykor nincs más dolgod, mint hajladozva állni, akár a nádszál, amely a tófenékbe kapaszkodik. Ha erősen megkapaszkodsz, nem sodorhat magával sem a szél, sem az áradat.

Ilyenkor jussanak eszedbe a tó partján hajladozó nádszálak, hiszen ők is a testvéreid."

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Netta

(12. rész)

"Netta az esőből született. Mindent tud a vizekről, ismeri a patakok, a folyók, a tengerek és az óceánok titkait.

Netta óvatosan a szádra helyezte mutatóujját, és lágy hangon ezt mondta:
Légy igazmondó!

Ismered azt a mesét, amelyben a királykisasszony szájából rózsák hullanak, amikor megszólal?
Nos, rózsák csak az igazmondók szájából hullanak, és az igaz szavak ezekhez a rózsákhoz hasonlítanak: kinyílnak azok szívében, akikhez szólnak. De az igaz szavak olyanok is, mint az eső: tisztára mosnak mindent.

Netta azt üzente neked: az eső is a testvéred."

Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Noatah

(11. rész)

Noatah a hó gyermeke. Ott született, ahol a Nap és a jég örökös harcban áll egymással.

Noatah keze nagyon hideg volt, ezért nem érintett meg téged. Csak föléd hajolt, és azt suttogta:
Légy türelmes!

Türelmes vagy, amikor nem teszel mást, csak odafordulsz mások felé, és kinyílsz mindarra, ami körülötted történik.
De türelmesnek maradni nem könnyű. És akkor a legnehezebb, amikor sokáig kell várni valamire. Olykor például nagyon nehéz kivárni, amíg kisüt a Nap, és végre elolvad a hó. Noatah megtanított arra, hogy ne sürgesd az időt: semmivel ne kapkodj, sehová ne siess. Legyen időd kivárni, amíg a dolgok megérkeznek hozzád.

Noatah arra tanított meg, hogy a hó is a testvéred.

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)

Sitta

(10. rész)

Sitta a szél szülötte. Szeleburdi, vidám teremtés, mindig úton van, és nem áll meg egy pillanatra sem.

Sitta belecsípett picit az arcodba - persze csak annyira, hogy ne fájjon -, és így szólt:
Légy vidám!
Sitta a szél vidámságával ajándékozott meg, hogy olyan könnyed is tudj lenni, mint a szellő, amely meglibbenti a hajadat. A szél arra kér téged, hogy sose felejts el játszani, és adj másoknak is a jókedvedből, jusson el hozzájuk a szél ereje.

Sitta megtanított arra, hogy ne félj, ha föltámad és fújni kezd a szél, hiszen ő is a testvéred.

(Szöveg: Boldizsár Ildikó)