Meglepetés 4.

Meglepetés 3: Do not disturb

Egyik éjszaka készült ez az ablakos kép (szintén a jövőbeni csimotás könyvbe). Reggel aztán mit látok?? Hogy a macskám rátelepedett a művemre és a műmadarat csókolgatta...

Meglepetéééés 2.

Meglepetéééééés 1.

Legyen egyelőre meglepetés ennek a jövőbeli leendő könyvemnek a témája... Annyit azért elárulok, hogy a Csimota fogja kiadni.

www.csimota.hu

A forgószél

A halálos pipacsmező

A mezei egerek királynője

Óz, a csodák csodája

Most éppen ezen dolgozom ezerrel....

A General Press Kiadó http://www.generalpress.hu/

gondozásában fog megjelennni ez a könyv karácsonyra, Beöthy Lídia fordításában, Rét Viktória szerkesztésével.

Dagadt katicás önarckép

Merthogy ilyen lettem, mit szépítsük. Épp hogy pöttyeim meg szárnyaim nincsenek.

Lola Úrnő

Lola ezer arca.... mert ilyen arca is van neki.

Tündér Lajos

Íme Tündérország jó és gonosz lakói Szabó Magda: Tündér Lala című művéből.
A kötet tavaly karácsonyra jelent meg az Európa Kiadó http://www.europakiado.hu/ gondozásában Szabó Magda gyermekkönyv-sorozatában (felelős szerkesztő: Barkóczi András, sorozattervező: Szalma Edit).
Most ismét kiadták a könyvet, újra kapható tehát ez az izgalmas, fordulatos, érzelmeket gerjesztő meseregény. Én felnőtt koromban olvastam először, és nagyon élveztem. Mindenkinek ajánlom, akinek eddig kimaradt volna. Sőt, angulul is olvasható Najbauer Noémi fordításában, a kötet címe: The Gift of the Wondrous Fig Tree.

Monoszkóp

Ezt a képet a gyie (Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete)
http://gyieblog.blogspot.com/
által meghirdetett pályázatra csináltam, melynek témája "A gyermekek elhagyatottsága" volt.
A pályázatra hatalmas anyag gyűlt össze, és mondhatom, nagyon jó kiállítás készült belőle!!
A pályázaton Kasza Juli, Szántói Krisztián, Radnóti Blanka és Szalma Edit voltak a díjazottak, méltán!!
Elnézést, ha netán kifelejtettem valakit, orvosolni fogom, ha kapok erre visszajelzést.

Itt láthatóak a díjazott munkák:
http://www.csodaceruza.com/portre_illusztratorok.htm#

Lola

Lola már nem mai csirke. Ő sem :).

De sorsdontő fontosságú szerepe van az életemben.

Ő az összes kollázsom szülőanyja: az első sorozat, melyet ezzel a tecnikával csináltam.

Alice

Az ember mindig bizonytalan, ami a saját munkáját illeti. Legalábbis én úgy vagyok ezzel, hogy sokszor mások művészetét sokkal jobbnak érzem a magaménál. Az elkészült munkáim közül csak nagyon keveset szeretek igazán, e kevés kivétel egyike az Alice Csodaországban című könyv. 2007-ben jelent meg a General Press Kiadó http://www.generalpress.hu/ gondozásában.

Itt most idézek a Csodaceruzában http://www.csodaceruza.com/ megjelent interúból, melyet Sándor Csilla készített velem:

"Azt hiszem, nincs még egy ilyen mű, amely ennyire másképpen szólna mindenkihez. Engem az irodalmi alkotás abszurd humora mellett a mű keletkezésének körülményei, az izgalmas háttér-információk inspiráltak elsősorban. Nekem minden egyes illusztrációs munkánál rendkívül fontos, hogy megtaláljam éppen azt a hangot, amelyre az irodalmi mű hangolódott, és intuícióimat csak akkor tudom megfelelően latba vetni, ha teljes erővel az íróra koncentrálok. De hát ugye Carrollról nem sokat tudtam, bár végtére is számomra nem szükséges, hogy személyesen ismerjem az írót. E remekmű illusztrálása során kifejezetten élveztem a kutatómunkát, hogy Lewis Carrollt, ezt az érdekes és összetett személyiséget csak egy kicsit is megérthessem. Nagyon nagy segítséget jelentett nekem ebben Rét Viktória tanulmánya, aki a szakdolgozatában éppen róla, és az engem izgató háttérinformációkról kutatott. Alice figuráját például a Carrollal különös barátságban lévő kislány, Alice Liddell ihlette. De érdekes párhuzamokat találhatunk a többi szereplő esetében is, a Nyuszi, a Hercegnő, a Királynő és a Király, a Hernyó, a Bolond, vagy a Kalapos mind-mind a viktoriánus korszak valamely fura, ellenmondásos figurája volt. Megformálásukban tehát Carroll kortársainak arcvonásait igyekeztem figyelembe venni. És ezek az információk nemhogy gátoltak volna, hanem újabb és újabb rétegek lehántásával szabad asszociációk egész sorának adtak teret. Még sohasem éreztem ennyire szabadnak ezt az alkalmazott alkotómunkát. Bár lehet, azért is van ez így, mert az Alice-t nem kiadói felkérésre kezdtem el csinálni, hanem csak úgy, a magam örömére. Nekem ez mindig is a szívem vágya volt, de semmi remény nem mutatkozott arra, hogy valaha is könyv lesz belőle, így hát elkezdtem festeni. Amikor néhány darab megvolt, egy kiállításon a General Press Kiadó meglátta, és a legnagyobb örömömre kijelentette, hogy kiadja. "

A teljes cikk egyébként itt olvasható:

http://www.csodaceruza.com/portre_illusztratorok_szegedikata.html

Don Juan

Ezeket a képeket a Figures Futures című franciaországi pályázatra csináltam néhány éve, amikor Don Juan volt a pályázat témája. Mohos tetőfedő palára vannak festve-kaparva.

Nagyon nehezen szereztem vissza a képeket, sok évbe beletelt, mire végre visszakaptam őket. Mit szépítsük: a szervezők közül egyszerűen lenyúlta valaki. Minden követ igyekleztem megmozgatni, hogy visszakapjam a jogos tulajdonomat, ám mindhiába, a leveleimet rendre válasz nélkül hagyták. Végül aztán egy kedves francia fiatalember közbenjárásának köszönhetően visszaérkeztek a képek, egyikük sajnos összetörve.

Halszagú angyal

Egyik barátnőm szülinapjára ajándékba készítettem egy furcsa tárgyat, annak kis részlete ez az angyal.

Igazi halszálka van ám rajta, direkt ennek a kedvéért mentem le a Duna-partra halat enni. A felszolgáló csodálkozott is, amikor a hal elkészítése felől érdeklődve csak azt mondtam, hogy tökmindegy, lényeg hogy a gerince kb 15 cm hosszúságú legyen. Ezek után furcsán sandított rám sörcsapolás közben...

De azt nem tudtam, hogy ilyen macerás kipreparálni a csontokat: órákig tartott mire sikerült szagtalanítani a műtárgyat.

Kedves Naplóm!

Sose gondoltam volna, hogy valaha én is blogolásra adom a fejem. Most mégis belefogok.

Miért is? Mert nagyon sokszor szükségem lenne egy virtuális portfólióra. Leginkább persze egy rendes honlap felelne meg ennek a célnak, amire lehet hivatkozni, de sajnos nincs időm foglalkozni vele, így a jelenleg átépítés alatt álló honlapom http://www.picturebook.hu/ feltehetőleg még jó sokáig ebben az átmeneti, áldatlan állapotában marad.

Így aztán azt gondoltam, végülis egy blog is alkalmas a munkák bemutatására, blogbejegyzéseket pedig viszonylag könnyen és gyorsan lehet csinálni. Hát ezért lett blogom. Egyelőre a már megjelent könyveim képeit mutatom meg itt elsősorban. A készülőben lévő, megjelenés előtt álló képeket sok esetben csak részletekben közlöm.