A kép egy tűzről
szóló mese illusztrációja.
A témából kifolyólag
értelemszerűen adódott, hogy egy tűzben megpörkölődött ablakkeretbe fessem a képet. De
mielőtt valaki azt hinné, hogy a művészet érdekében megégettem egy
ablakkeretet, elmesélem ennek a képnek a történetét.
Talán ez a kis írás segít,
hogy a családommal valaha is feldolgozzunk egy sokkoló élményt....
Állt a kertünkben
egy nagy garázs, raktárnak használtuk, csordultig volt mindenfélével. Többek
között ezt a bizonyos ablakkeretet is ott tároltuk.
A garázs azonban tavaly
télen porig égett. Leégett a kert egy része, a hatalmas fenyőfák, az egész kőépület,
és minden, de minden, ami benne volt. Szinte az egyetlen dolog, ami a tűz után
megmaradt, ez az elüszkösödött kis ablakocska volt.
Finy Petra meséje
egy tűzhányóról szól, melynek tüze elijesztette a faluban élő embereket. Az
istenek azonban az emberek segítségére siettek, és eloltották a tüzet.
Nekünk is bizonyára
ilyen segítségünk lehetett. A tűzesetet megelőző napokban ugyanis olyan viharos
szelek fújtak, hogy ha a tűz idején is ilyen időjárás lett volna, akkor én most
nem írom ezt a posztot...... Azon a bizonyos januári napon azonban, amikor
kitört a tűz, hála Istennek, teljes szélcsend volt. Csak néztük, néztük,
ahogyan csendesen leég a garázsunk, és benne a fél életünk. Nem bántuk mi azt a
sok mindent, ami odalett, egyedül azért fohászkodtunk, hogy a tűz nehogy
átterjedjen a házra.
A tűzoltók iszonyú
profik voltak. Szervezetten, fegyelmezetten, gyorsan és mindenekelőtt nagyon
bátran dolgoztak. Amikor mind a négy tűzoltóautó elvonult és bejöttünk a házba,
hálát adtunk, hogy van hová bejönnünk, és senkinek nem történt komolyabb baja.
Köszönjük.
