"... Igen, édes lányom - mondta a királynő -, ... hadd öltöztesselek föl valami tetszetős ruhába.... Intett, és szolgálói nyomban elősiettek - egy almanach köntösével. Színes kelméből készült, s tarka képek, érdekes alakok csillogtak szövetében.
... A Mese kinyújtotta karját, és különféle jeleket rajzolt a levegőbe. Nyomban tarka képek rajzottak elő: karavánok tevékkel, lovakkal, nyalka lovasok, ... tengerek viharmadarakkal és imbolygó hajókkal...."
E sorokat olvasva a képzeletembe menthetetlenül belevéste magát egy kép, amit még évekkel ezelőtt festettem. Nem illusztrációnak készült az a kép, nem is jelent meg soha nyomtatásban, és most úgy éreztem, ehhez a meséhez pont jó lenne. Igen ám, de sajnos már nincs meg a kép, és nem is digitalizáltam megfelelően. Így, mivel az olvasott jelenetet már sehogy máshogy nem tudtam elképzelni, mit volt mit tenni, olyat tettem, amit soha nem szoktam: Újrafestettem a képet, csak más színállásban.
Vajon kinek a meseválogatását illusztrálom?
